Bányai Pál: Fakó földek
4 Amikor Seszták reggelenként házaló útjára indult, mindig találkozott a pappal. Mindenfelől köszöntötték, az asszonyok elkapták a kezét és megcsókolták. Ő csak mosolygott barátságosan. Seislztákot is nézte nagyon, látszott a szemén, hogy az ő' köszönését is kívánta. De Seszták nem köszönt neki. Egyszer megállította a pap és collstokot veti. tőle. Azóta köszönt neki Seszták, de most meg a pap nem köszönt vissza. De a szeme nem volt haragos, inkább ravasz. „Ejnye, hisz ez ember!" — gondolta magában Seszták és csodálkozott. Csak azért isi köszönt a papnak, de nem dícsértessékkel hanem jónapottal. Aztán más emberi dolgokat is megtudott róla. A gazdassizonyával élt. Gazdasszonya gyerekei hasonlították reá. Sokat sugdolództak erről a faluban, egyik-másik vénasszony meg is botránkozott, de általában mindenki elnézte 31