Bányai Pál: Fakó földek
20 Sosoly egyszer, kis rajkó korában, víg kirándulóktól szardiniát kapott ajándékba. Azóta sem evett, de mindig vágyódott utána, mert ezt tartotta a világ legjobb ételének. Ha a városban valamelyik csemegekerieskedós kirakata előtt megállott, mindig a szardin iát kereste először a szemével és ha meglátta, valami különös vágyakozás fogta el, még röhögni is elfelejtett. És amikor Dorka nyanya rajtakapta őt Karival egy éjszakán és elverte őket és azt mondta, hogy most már lakodalmat kell ülni, elhatározta Sosoly, hogy lakodalmán szardiniát eszik és Kari is azt fog enni, hadd tudja meg, hogy mi az igazi jó. De honnét szerezzen? Hisz pénze nem volt. Dorka nyanyának szólt, hogy vegyen, de az csak összecsapta a kezét. „Ki hallott már ilyet? Cigánylakodalomra pacal való, meg finom borjúfej, nem pedig holmi úri vacak. Hisz ki sem tudom mondani 174