Bányai Pál: Fakó földek

tot t és nekiugrott a horihorgas német mérnöknek, akinek ß>z arcán olyan! különös vágások látszottak és aki akármelyik leányt vagy aszszonyt Lehívta a raktárba és leteperte valamelyik fonalbálára. Jaj volt annak, aki nem vol't a kedvére! Olyan munkát adott neki, amelyikkel csak a felét kereste meg annak, amit azelő'tt. Nekiugrott a kövér Kovácsné és visított és a n.adrágját kezdte lefelé húzni. És amikor már meztelen volt a mérnök hátsója, ütötték avval, ami kezükbe került. Már olyan vörös volt a mérnök teste, mint a pipacs és a mérnök ordított, valami nemét szavakat kiabált és a végén meztelent hátsóval kirohant a ter

emboli és mindenki kacagott, olyan nevetséges volt. Aztán egysizerre mindenik kitódult az udvarra és ott' már sokan állottak és h allga'tftók legy nagykalapú ember beszédjét, aki azt mondta, hogy forradalom van. Akkor ő nagyon örült, mert azt hitte, hogy most már nem kell a gyárban dolgoznia és visszamehet a földre dolgozni és visszajön az apja is a háborúból. De az apja nem jött vissza. És ezentúl is a gyárba kellett járnia. Férjével gyári táncmulatságon ismerkedett meg. Nem mondhatja, hogy rossz élete volt mellette. Nem ütötte, nem volt iszákos, csak ne lett volna olyan bolond. Emiat'ü volt mindig a veszekedés közöttük. Amikor a gyárban dolgozott, akkor is mindig mások bajával törődött. Gyűlésekre járt és könyveket és újságokat olvasott és ha sztrájk volt, ő volt az 171