Bányai Pál: Fakó földek

Az uton mindenütt elhullajtott szénacsomók hevertek. A falu bejött a városba és a város meghátrált előle. Hetivásár napja volt. Szlovákul és magyarul beszéltek az emberek nagy keveredve. Ferjencsik behajtott a Blau-kocsma félszerébe, megkérte egy ismerősét, hogy vigyázzon lovaira, azután elindult, hogy felkeresse a bankos urakat. A bank tábláján arany betűk díszelegtek. A templomokon is ilyen betűk hirdették Isten dicsőségét. Rokonok voltak a templomok és a bankok? Rántoftt egyet szíján, kiköpött és határozottan belépett a széles üvegajtón. Komor volt az arca. Vagy egy félóráig volt bent. Amikor kilépett mosolygott. Halasztást kapott. Szívesek voltak az urak a bankban. Csak amikor ráakasztotta az abrakos tarisznyát lovai fejére, akkor komorodott el megint. Most halasztást

1 kapotť, de va

jjon a legközelebb megint halasztást fog kapni? „Ki ad többet? Harmadszor!" Hej, keserves élét! Mégiscsak kár volt ott hagyni Nagyoroszországot. „Csak tessék, tessék, foglaljon helyet gazduram . . ." Ktirülötte zúgott a városi nagy pénzszippantó morajlásában. 166