Bányai Pál: Fakó földek

mi hatalmas fogta és húzta, húzta és ki akarta húzni a lába alól. „Csak tessék, tessék, foglaljon helyet gazduram . . ." A főbankos úrnak kicsi szagos bajuszkája volt. Ha beszélt, mozgoli't az orra alatt, mint a nyúl szőre. „Csak tessék, tessék, foglaljon helyet gazduram . . ." Az ő nyakára ne küldjenek végrehajtót, mert olyat tesz, hogy vasra verik érte. Hej, bankos urak! Be fog menni szépen, meg fogja kérni az urakat, hogy ne pereljék. Hisz csak nem lesznek oly szívtelenek, hogy meg ne hallgassák a kérését?! Hisz, ők is csak emberek. Ki hitte volna, hogy valamikor még így lesz? Bolond idők! Bolond emberek! Seszták is bolond. A cigányok baja fáj neki, amikor körülötte minden tótágast áll. A bankok, az adók fojtogatták a szegénységet és ő arról beisizél, hogy meg kell védeni a cigányokat. Nyomorultak voltak azok mindig, mit kell védeni rajtuk. A sok parasztot kellene megvédeni, aki itt áll és nem tudja, hogy mihez kezdjen életével. Valamikor elmehetett az ember dolgozni, amerre a lába vitte. Télen mindenki dolgozni járt. Szegény volt az ember, de sohasem érezte azt az állandó szorongást, melytől mostanában nem tud megszabadulni. Cigányok! 162