Bányai Pál: Fakó földek

„Miért mondta ezt el nékem. Dicsekedni akart? . . ." „Megálljon. Még nem vagyok készen . . . Aztán mégegyszer a kezem közé került ugyanaz a csempész . . . De akkor már nem eresztettem el!" „Hát ezért állított meg?" Seszták elindult. Mégegyszer visszafordult. „Köszönöm a szép mesét, nagyon tanulságos volt." Már mehetett húsz lépést, amikor utána szólt az őrmester: „Itt van a koronája." Melléje lépett, de még mindig nem adta oda a pénzt. „Tudja miért vagyunk mi, csehek, itt, Szlovenszkón?" Egy széles mozdulattal maga köré mutatott. „Ez Ázsia. Mi Európát akarunk csinálni belőle." „Mi az Európa?" „Európa, a rend!" Aztán hagyta, hogy Seszták elmenjen. Egy ideig utána nézett, aztán megdobta vállával fegyverét, szíját megigazította és dúdolva elindult lefelé az országúton. Csak most jutott eszébe, hogy a borotvaszappant még mindig a kezében tartja. Félredobta megvetően. Nagyon meg volt elégedve önmagával. Néha halkan felnevetett. 122