Bányai Pál: Fakó földek

ültek csendben és eljövendő szép életükre gondoltak. Odabent valami felriasztotta a gyereket. Ágyában felült, ijedt szemmel körülnézett. Jaj, mi az? A szekrény ajtaja hangtalanul kinyílt, inegrecsent egy ócska bútor, valaki suttogott a sötétben. Árnyak mozogtak. Ott a hegyesfogú, emberevő varázsló vicsorgatta fogát, milyen irtó nagy szája volt! amott meg a fogatlan boszorka pergette rokkáját: emberhajból szőtt szőttest. Úgy dobogott a szíve. Miért nem hallotta anyja lélegzését? „Mama-a-a.. . Miért nem jött hozzá, mint máskor, amikor megijedt? Miért nem simogatta, miért nem fogta meg a kezét és tette két meleg melle közé? „Mama, hol vagy? Jaj, félek!" Meghalt a mama. A rettenetes gondolattól elállt a szíve verése. Aztán egyszerre csak ott volt az anyja. Mellette állott apja is. Jozskó oktalanul sírni kezdett, Csak akkor nyugodott meg, amikor HÍ apja magára hagyta anyjával. „Űgy-e, azért szeretni fogsz?" — kérdezte tőle Jozskó. „Miért azért" „Hát, hogy apa már itthon van ... 4

1 „íMindig szeretni foglak!" Sokszor járt Seszták a kerületi hivatalban amig végre megkapta a házalói engedélyt. Amikor már a zsebében volt az írás, a városból visszafelé menet megállt a gyár előtt. Nézte a gyárat. A gyár visszanézett reá. Némán. Hide12