Bányai Pál: Fakó földek

torgása borzasztóan meghangosodott ós fájt a fülnek. 1 Aztán, egy örökkévalóság után, szekérzör­gés hallatszott. „Végre!" Belépett az orvos. Bednárik András feléje lépett és valami na­gyot akart mondani. Az orvos levetette a kabátját. „Nézze öregem, maga most fel akarta nékem ajánlani a fele vagyonát. Ne tegye azt. Amúgy sem tartaná be az igéretét. Pedig higvje el, egószen jól jönne nekem . . . Nagyon meg le­szek elégedve, ha a rendes honoráriumot meg­adja, anélkül, hogy perelnem kellene . . . Megvizsgálta gondosan Miskót. A kötést le­szedte róla és új kötést rakott reá. „Az egyik szúrás a tüdőt érte . . . Szerencsé­re nem hatolt be mélyen a kés . . . Egy kis 1 sze­relem volt a dologban, mi? . . . Még szerencse, hogy idejében bekötözték. Csak kevés vért vesztett . . . Reflex, ólrájt . . . Pulzus nem va­lami híres . . . Mindezt maga nem érti öre­gem. Nem baj . . . Mi orvosok sem nagyon ért­jük .. . Tudatlanok vagyunk, mint a patká­nyok . . . De ami a legfontosabb, olyan erős a fia, hogy néhány hét múlva rendbejön . . . Szekérre vele és gyerünk a kórházba . . . De minél előbb. Talán meg kell operálni ..." „Orvosi úr. .. . „Nézze, kár minden szóért.. Fogasson; be és gyerünk! . . . No, ne féljen, ott leszek a fia mellett a szekéren . . . Már férfiúi szolidaritás­ból is vigyázni fogok reá . . . Tudja, nem sze­107

Next

/
Oldalképek
Tartalom