Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)

Az utolsó fehérbarát

Az utolsó fehérbarát. A Nyitravölgy tapolcsányi szakaszának festői panorámáját az apponyi várrom nyitja meg. Alig hagyja el a vonat Ludányt, alig robog el a templomosok egykori fészke Kovarc, majd Falkasdovorán előtt — már is ott villog fehér falaival a láthatárt szegélyező hegylánc oldalában s aztán soká követi a kígyózó pályatestet. Egykor híres sasfészek, melynek már a XIV. században is a széles környék hódolt, az egyik leghíresebb magyar arisztokrata család bölcsője — ma a felsőnyitrai kirándulóknak kedvelt úticélja, ártatlan kies panorámájů rom, mely alatt hasonnevű falu őrzi az Apponyi kastély világhírű magánkönyvtárát, a hatalmas Apponyi vagyon talán egyetlen visszamaradt roncsát. Appony vára azonban csak afféle beköszöntője a tapolcsányi Nyitravölgy antik romantikájának. Századok folyamán az egész hegyláncra varázsos patinát rakott le a történelem. Lám alig halad túl a vonat a várhegy ellenoldalán — hármas kupola csillan elő az erdők sűrűjéből s már messziről sejtetni engedi, hogy ott a Nyitravölgy valamilyen másik emléke búvik meg. Valóban „megbúvik" — mert azontúl, amit első pillanatban felmutat, nem árul el semmi továbbit. Aki közelebbről akarja megtekinteni — mit takarhat a furcsa hármas tető — annak a legközelebbi állomáson Szomorlovászin meg kell szakítania útját s áthaladva a Nyitra íves vashídján végig kell bandukolnia a poros országúton, mely zsinórként vezet a hegyeknek. Az első falu, melyet az országút érint — Alsó-Elefánt. Kiterjedt népes szlovák falu, öreg kápolnával. Néhányszáz méterrel odább újabb falu bukkan fel Felső-Elefánt. A hármas kupolának azonban sehol semmi nyoma. Ha megkérdjük, hogy tulajdonképen hol is van a lombokból kivillogó tető azt a választ nyerjük, hogy a har— 80 —