Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)

Rákóczi vércseppjei

Rákóczi vércseppjei... „Kurucok, kurucok, hajh szegény kurucok! Be megsötítedett ti jényes napotok, Óh, gonosz szerencse, óh, keserves óra: Trincsini mezzönek vérrel boritója —" jegyezte fel a balladás ének az Úr 1708-ik esztendejéről. Szomorú strófák, még szomorúbb való. A trencséni mező felett ingott meg a kurucok szerencse-csillaga, hogy aztán többé meg se álljon ijesztő zuhanásában. Dehát hogy is történt mindez sorjában ? Az augusztusi nap tisztán kelt fel a trencséni vár megöl — lenn a hámori mezőn pedig 14.000 kuruc sorakozott fel nagy ütközésre. Középütt a tüzérség és gyalogság a nagyságos fejedelem személyes vezetése alatt, a balszárny Bercsényi Miklós parancsaira várt, a jobbszárny élén Pekry gróf lovagolt. Szemben Heyster és Pálffy gróf labancai erősen készülődtek. Nem voltak többen, mint a kurucok, mégis Pálffy gróf indította meg a támadást. Jó előre értesülést szerzett, hogy a kuruc jobbszárny csupa újoncból áll — ezek ellen vezényelte a támadó labancokat. Pálffy gróf taktikája bevált, a jobbszárny az első támadásra megingott. Rákóczi maga rohant feléje lovával, hogy rendet teremtsen és a bomló újoncokat újból csatasorba állítsa — s ekkor történt a szerencsétlenség. A fejedelem lova megcsúszott, leesett s Rákóczi véres fejjel, aléltan terült el a trencséni mezőn. Rákóczi eleste rettenetes hatással volt a kuruc seregre — megingott a közép is s a labancok kettőzött erejű rohammal vetették neki magukat a két megbomlott szárnynak. Mire Bercsényi a balszárnnyal odarohant, már minden későn volt, a fejvesztett kurucokat vad menekülésben találta. Futott a vesztett csata színhelyéről ki merre tudott, a labancok pedig szörnyű mészárlást — 76 —