Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)

Katica esküvője

Katica esküje. Tapolcsány várát hiába keressük a hasonnevű nyitravölgyi kereskedővárosban, vagy akár közvetlen környékén. Mélyen a hegyekben fekszik, melyek a Nyitra és a Vág völgye közé szorúltak. A Nyitra partjától Nemesjácon, Velusócon és Závadán átvisz az út Podhrágyig*— felette épült Tapolcsány egykori erődje. Az Inovec nyúlványán épült vár egybeolvad az alatta megbúvó kis szlovák faluval, erdőséggel, szelíd hegyi legelővel s így aNyitravölgy egyik legvadregényesebb pontját alkotja. Maga a várépület ma már lakatlan máladék, egy vonalban húzódó, bomló falakból áll, melyek befejezésül magas toronyba szökkenek. Az enyészet aránylag megkímélte a pusztulástól. Széltoronynak nevezik errefelé a magányos vártornyot, mely oly tipikussá és széppé teszi a romot. Az egykor robusztus véderődből festő ecsetjére kívánkozó, magányos rom maradt vissza, melynek egyedül ép tornya ma már csak az égi háborúval dacol... Hej pedig valaha élet zaja verte fel a pusztuló rom gyeppel benőtt udvarát, mely felett ma csak a vihar orgonázik magányosan. Tapolcsány volt egykor Északnyitra egyik legjelentősebb erődje, határa nem csak a városra terjedt ki, de tartozéka volt Tapolcsány városán túl Práznóc, sőt Pereszlény is. Akár a Széchenyiek voltak birtokosai, akár az Országhok — a régi magyar nemesi urak zajos és imponáló életét élték. Ha béke volt az országban, vendégség és vígasság verte fel az udvart, ha háború híre jött—lóra szállt tüstént minden dalia és vitéz, hogy Tapolcsány várából az ország védelmére siessen. Természetes tehát, hogy mikor a király hadba hívta az országot a török ellen, Miklós a várnagy fia, azonnal jelentkezett *Nem tévesztendő össze a privigyei járás hasonnevű községével. — 72 —