Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)

Jus primae noctis

/ pad jutott osztályrészül. Nagy Ferenc előtt és után sűrűn változtak a tulajdonosok, a kastély legutóbb a Dettrichcsalád birtokát képezte, ma a Stummer-bárók Ízléssel berendezett laka. Ám nem mindig állt itt a földesúri lak — meséli a monda — valaha a középkorban csupasz tér volt a kastély helyén. A földesúri lak a falu sarkában várta a látogatókat. Deli termetű, legény földesúr lakta — nem csoda, ha szívesen megakadt rajta az asszonynép szeme. A földesúr fenékig habzsolta az élvezetek serlegét, házában napirenden voltak a dáridók, tivornyák s hangosak voltak a szobák az asszonykacagástól — vagy asszonysírástól. Mert bizony a földesúr házába nem csak azok kerültek be, akik jószántukból lépték át háza küszöbét, Ide hurcoltatott a földesúr minden fehérnépet, akire csak szemet vetett s csak akkor bocsájtotta el, ha már rá únt. A falu borzalommal tűrte garázdálkodásait, de hát ki merte volna megtagadni a földesúri parancs végrehajtását ? — Csak jogaimat gyakorlom! — mondogatta nevetve a földesúr, mikor pribékjeit asszonyhajszára küldte. — Előbb vagy utóbb váltom be azt, amihez jussom van, igazán mindegy. — A dáridók és a bacchanáliák egyre nagyobb méreteket öltöttek; végül is a faluvégi kúria már kicsinek bizonyult a vendégsereg befogadására. — Kastélyt fogok építeni! — határozta el magában a földesúr — Díszes várkastélyt a falu közepén s körülvétetem sáncokkal. Nem kell mindenkinek tudnia, mi történik a falak mögött, nincs ahhoz elvégre senkinek semmi köze. Az én házam, az én váram. — Ki is adta rögtön a parancsot embereinek, hogy lássanak hozzá az építéshez, maga pedig tovább dáridózott megszokott stílusában. Az egyik délben aztán — mikor ismét az éjszaka mámorát és szeretkezéseit aludta ki — eszébe jutott a kastély. Vájjon mennyire haladt előre a munka? — s útja a pamlagról a kastély felé vezetett. Már messziről látta, hogy munkásai serényen dolgoznak s mire odaért, örömmel állapította meg, hogy a földszint már teljesen készen áll. A délután az emeleti munka meg— 69 —