Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)

A Nyitra eredete

A Nitra eredete. Trencsén, Tűróc és Nyitra határszögében opálos hegycsúcs szökken a magasba. Mintha a természet alkotta volna meg ide határkőnek, hogy megossza a regényes hegyvidéket a hármas megyei határ között. Meghaladja az ezerháromszáz métert, oldalvást gyalult szirtfokát az úszó felhők hermelintakarójába fúrja; Klaknak írja a térkép — sa peremébői felszökkenő szirtet Nasensteinnek nevezte ei a nép ajka. Kifejezőbb elnevezést nem is találhatnánk rá. A csúcsszikla alakja valóban markáns sasorra emlékeztet. Ez adja meg a Klak jellegzetes panorámáját, melyet nem tud elfelejteni az, aki a különös csúcsot csak egyszer is látta. A Nasenstein azonban nemcsak a hármas-határ jelzőköve, de egyszersmind beköszöntője is hegyországunk festői vidékének, mely a Vágvidék és a Garampart szépségeive! kél versenyre. Közvetlen a Klak alatt másik csúcs húzódik meg, a Revan. Oldalában fakad Szlovákia kanyargó folyója, a vadregényes völgyű Nyitra. A Revan fenyői alatt gyújtjuk meg Aíadin-Iámpánkaí, hogy bevilágítsunk vele a mult mélyébe s az idők ködéből elővarázsoljuk a meséket, mondákat és legendákat, melyeket a Nyitra eredetétől kezdve takar. Mert monda őrzi mindjárt a folyó eredetét is — varázsos, régi néprege... A Revan oldalában — meséli a monda — ahol a Nyitra hét forrása búvik egy hatalmas tölgyfa gyökerei közül — egykoron sejtelmes erdő állott. Virág nem nyíllott benne, madár elkerülte, fái között ijesztő sötét lebegett — csoda-e, ha senki nem mert behatolni babonás mélyébe? Nem lakozhat ott más, mint maga az ördög — mondogatták a jámbor hegyi lakók — már pedig az ördöggel nem jó találkozni, még véletlenül sem ... Történt azonban, hogy egy vándorszerzetes érkezett el útjában a Klak erdőibe — s amint a rengeteg