Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)
Pórlázadás Rudnóvölgyben
tizen is ráakaszkodtak, a bikaerejű ember úgy rázta le magáról a tíz embert, mint a fa az érett gyümölcsöt. Ujabb tíz jobbágy rohant rá s a túlerő végül is leteperte, még pedig oly tökéletesen, hogy az ezredes keresztcsontja is beletörött. Bele is pusztult a divékujfalusi asszonyháborúba. Gabriella grófnő kipirult arccal biztatta az ostromlókat, akik egyre több szobát vettek birtokukba s különösen feltüzelt arca, amikor a lázadók az egyik szobában rábukkantak a megbújt püspökre, Rudnay Sándorra. — Itt vagy kedves Atyámfia ? — mosolygott feléje kéjesen a grófnő — Lásd kedves rokon, Téged a Rudnay család eszének tartanak, de csavaros okmányaid nem voltak elég erősek ahhoz, hogy elvegyék tőlem népemet. Gyertek csak kedves jobbágyaim — biztatta Gabriella grófnő a támadókat — üssétek-verjétek kedves rokonomat! Csak a fejét ne bántsátok, mert az fel van szentelve! A feldühödt tömeget persze kétszer sem kellett buzdítani. Gabriella diadala teljes volt. Nemcsak a divékujfalusi kastélyt szerezte vissza, de sikerült bosszút állnia a híres per vélt mozgatóján is. Még nagyobb volt az öröm az ostromlók táborában, mert Gabriella grófnő valóban beváltotta igéretét. Soha nem ettek a rudnóvölgyi jobbágyok annyi húst és kalácsot, ittak annyi bort, mint a divékujfalusi ostrom befejeztével. Nem hiába tartotta magát évszázadokon át a mondás, hogy „egyszer volt jó dolga a szegénynek, mikor pórlázadás volt a Rudnóvölgyben .. Eddig meséli a történetet a monda, hisz a különös asszonyháború emléke máig is megmaradt a nép ajkán. A nép emlékezése azonban csak tovább színezte a történelmet, mert hiszen a divékujfalusi asszonyháború tény és való, arról néhány mondatban a Nyitravármegye monográfiája is megemlékezik s históriáját a Rudnay-Ievéltár néhány okmánya is őrzi. Való az, hogy Ujfalussy Gabriella grófnő — aki egyébként Splényi József báró neje volt — a Rudnay és Ujfalussy család osztozkodása alkalmából (1808) megtámadta a kastélyt, be is vette, de nem sokáig tartotta birtokában, mert a segítségül küldött tapolcsányi katonaság azt csakhamar visszafoglalta. A grófnőt — 55 —
