Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)

A livinai kúria diófája

lelkű hitveséve! s három kislányával, akik közül egyik szebb volt, mint a másik. Az egyik nap az életerős földesúr szivéhez kapott s néhány napra rá halottas kocsi gördült ki a livinai kúria kapuján, a Batthyány-biríok utolsó férfigazdájával. Az özvegyet nagyon megrendítette férje váratlan halála. Aki valaha a magyar nemesi házak vendégszeretetével vezette portáját, teljesen visszavonult s kizárólag a három csöppség nevelésének szentelte életét. A kúria kapui bezárultak, idegen vagy vendég ritkán lépíe át a küszöböt. Maguk a csitrik sem tudták megmagyarázni, mint jutott be egy tavaszi napon a tornácos udvarra az a cigányasszony, aki szurkos, tarka rongyaiból diót kínálgatott a három szepegő csöppségnek. Csodadió ez — magyarázta Jankának, a legidősebb Baííhyány-lánynak — ha elültetik, az élet fája nő ki belőle. A fa jelképezi aztán tulajdonosának életpályáját. Ha nő, fejlődik és zöldül — tulajdonosa is gyarapszik erőben és örömben. De ha egyszer száradni kezd, vessen a fa gazdája is számot lelkével, mert úgy, amint a fa szárad, úgy gyöngül a fény, úgy zsugorodik a kanóc gazdája életmécsesében ... „A kisasszonykák — így nevezték Livinán a három Battyhány-lányt — mindinkább nöyekedő izgalommal hallgatták a cigányasszony szavait, (folytatja a legendát a „Nyitravármegye" egyik elsárgult évfolyamában) s lelkendezve szaladtak a házba, hogy csodálatos élményüket elmondhassák s a furcsa látogatót megmutassák. Ám mire az ámuló nagyasszony a kertbe sietett, a cigányasszonynak hült helyét találták. A diót azonban babonás kényszerűségből mégis elültették, öntözgették s az egyik nap csodálkozva látták, hogy a fa kidugta fejét a földből s három külön hajtásba kezdett. — Beteljesült a jóslat — kiáltottak fel csodálkozva — kinőtt az életünk fája! S azóta szorongó félelemmel nézték, hogy bontakozik, nő a három kicsi ág mint magányos életük valamilyen hivatían osztályosa, mígnem az évek multán sudár szép fává fejlődött. Most már nem féltek tőle, a finom, karcsú, szépséges hajadonokká serdült kisasszonykák. Az ő fájuk három ága tavaszróMavaszra üde zöldbe öltözött s az öregedő nagyasszony ma— 42