Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)
Az ozmán vére
nulókat" messze Törökországba. Már pedig inkább Ugróc bástyáit fesse vörösre ömlő vérünk, mint nyomorúságos rabságban morzsolgassuk le életünk hátralevő napjait. S aztán nézzétek meg Ugrócot! — fejezte be beszédét Terézia asszony — Nézzétek meg mily nehéz rá felkapaszkodni! Terézia grófnő elszántságának meg volt a hatása. Elszállt a csüggedtség sápadt madara, remény vert fészket a katonák szívében, örömmel láttak neki a vár, a bástyák felerősítésének. S lám az Isten is mindjárt segítségükre sietett! Kiadós záport zúdított az ozmán nyakába, s a szakadatlan eső kiárasztotta a Radisát. Szétömlő vize elmocsarasította a vidéket s a természet hatalmas vízárokkal vette körül Ugróc várát. A török csak lassan vergődött a mocsaras, süppedős talajon előre — a várvédőknek pedig bőséges idejük maradt felerősíteni a bástyákat. Mire a török megérkezett a patak partjára, Ugróc csak kívülről látszott ócska fészeknek, bévülről rendesen felerősített várrá változott. A basa persze — aki mindezt nem tudta — hetykén állott meg lovával a patak partján s gúnyosan kiáltott fel a várba: — Nos denevérfészek, hány órát akarsz élni? Csúfondáros kacaj követte szavait. Saját katonáinak megvető nevetése. Ugrócnak szólt. A várban ezalatt mindenki helyén állt. A bástyákon, a lőréseknél egyaránt, s tüzelésre készen állottak az ágyúk is. Terézia grófnő megfeszített, lövésre kész íjjat tartott kezében — s merően figyelt ablakában. Csak arra várt, hogy a basa kilépjen a bokor mögül, mely a patak partján eltakarta. Nem várt hiába. A basa valóban fellovagolt a hídra s kivonta kardját, hogy jelt adjon az általános támadásra. Ugyanekkor azonban Terézia grófnő ablakából halk zizegésse! repült ki az első nyílvessző. Asszonyi kéz indította útnak — s férfit talált. A basa karja lehanyatlott, lefordult lováról a hídra, egy kettőt még rángatódzott s befordult a patakba. Ugyanekkor megszólaltak Ugróc falain az ágyúk, megmozdult minden üresnek vélt lőrés, halált szórt a janicsárokra minden várablak. Aki a hídig eljutott — azt biztosan terítette le a várvédők fegyvere. Vér csurgott a hídon, vörös fodrok— 39 —
