Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)

Póky Péter pénze

ben fürdeni, de engedd meg, hogy legalább abban a piszkos vízben fürödjék meg, ami a fürdőből használat után elcsurog. — — Ingyen akarsz fürdeni ? — hördült fel Póky. — Takarodj az utamból, bestia fajzat! — Az agg koldús béna lábával nem tudott egyszeriben mozdulni. Póky dühében korbácsával húzott rajta végig, hogy indulásra nógassa. Egymásután háromszor. Nesze neked fürdés — sziszegett fogai között, az utolsó suhintásnál azonban megriadt. A béna koldús alakja felegyenesedett, óriásivá nőtt s a kísérteties alak a rémült várúr felé kiáltott: — Háromszor sújtottál végig rajtam, Póky Péter, három átokkal sújtalak vissza! Apadjon el kincsed forrása... Váljon kővé minden aranyad... Te pedig pusztulj el a legborzalmasabb halállal... A koldús alakja eltűnt a köd páráiban még mielőtt a várúr a meglepetésből magához térhetett volna. Mikor azonban észbekapott, rémülten kezdett futni a forrás felé. Épp jókor érkezett. Még láthatta, hogy a víz gejzírként a magasba szökken, majd szörnyű robajjal tűnik el a föld feneketlen gyomrában, üres lyuk tátongott a forrás helyén — teljesült az első átok. Marcangoló kétségbeesés szállotta meg Póky szivét Szörnyű volna, ha a koldús második átka is valóra válnék! Pénzsóvár életének egész munkája tűnnék percek alatt a semmibe! Pedig hát ez is teljesült. Mikor a kapzsi várúr előszedte ládikóit, az aranypénz helyén lapos> értéktelen kövecskék feküdtek. A pénz ugyan alakját megtartotta, anyaga azonban kővé vált. Kétségbeesett düh ragadta el Póky Pétert. Egymásután hordta ki ládáit és dobta be a megkövült pénzt a volt forrás tátongó nyílásába. Ha elveszett a forrás — őrjöngött — vesszen el benne a megkövült arany is! Az utolsó láda tartalmát ürítette a sötét lyukba, mikor kürtszó hallatszott a vár felől. Vendégsereg közeledett s Póky visszatért Jól tette, mert rnaga Korvin János, a vár ura érkezett meg látogatóba. Mióta a csonthegyi ütközetben kilőtték alóla a lovat és bicegett, szeretettel kereste fel atyja kedvelt üdülőhelyét. - 23 —