Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)

A komjáti templom legendája

emléke képszobrával és emlékét jelző felirattal. Ezt különben nemcsak a nagyszombati sír, de a templom története is igazolja. Ebben a templomban a kálvinisták már 1614ben tartottak zsinatot s 1615. szeptember havában itt kötöttek egységet az Úrvacsora kérdésében az evangélikusokkal. Világos tehát, hogy a templom az érsek halálakor — mely 1615. októberében következett be — még protestáns kézen volt s fel nem tételezhető, hogy a reformáció ostora s az ellenreformáció kíméletlen harcosa református templomba tért volna örök pihenőre. Ezt igazolja az a tény is, hogy a templom a további évek során is református kézben maradt, hisz 1617-ben itt választották püspökké szenei Csene Pétert s 1623-ban ebben a templomban születtek meg a híres komjáti kánonok. Forgách Feranc pihenője tehát legenda, mely azonben majd elterjedtebbé vált az idők sodrában, mint maga a történelem. A monda további részei — ismét a történelem recepciói. Pálffy Katalin 1637-ben a templomot viszszafoglalta a katolicizmus számára — de 1647-ben, a iinci béke értelmében megjelentek Komjáton a vallásügyi biztosok és a templomot visszajuttatták a protestánsoknak. A templomot aztán a Felvidék generálisa, Forgách Adám gróf szerezte vissza az ó-hit számára, mely azóta kizárólagosan uralja Komját hitéleiét Az utolsó komjáti református prédikátor nevét — mint azt a nyitramegyei mo- nografia írja — 1724-ben jegyezte fii a krónika. A katolikus Komját ma a belső templomban dicséri az Urat — a külső Szent Péter templom pedig a letűnt idők legendás emlékét hirdeti. — 154 —