Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)

A komjáti templom legendája

emléke képszobrával és emlékét jelző felirattal. Ezt külön­ben nemcsak a nagyszombati sír, de a templom története is igazolja. Ebben a templomban a kálvinisták már 1614­ben tartottak zsinatot s 1615. szeptember havában itt kötöttek egységet az Úrvacsora kérdésében az evangé­likusokkal. Világos tehát, hogy a templom az érsek ha­lálakor — mely 1615. októberében következett be — még protestáns kézen volt s fel nem tételezhető, hogy a re­formáció ostora s az ellenreformáció kíméletlen harcosa református templomba tért volna örök pihenőre. Ezt iga­zolja az a tény is, hogy a templom a további évek so­rán is református kézben maradt, hisz 1617-ben itt vá­lasztották püspökké szenei Csene Pétert s 1623-ban eb­ben a templomban születtek meg a híres komjáti káno­nok. Forgách Feranc pihenője tehát legenda, mely azon­ben majd elterjedtebbé vált az idők sodrában, mint maga a történelem. A monda további részei — ismét a történe­lem recepciói. Pálffy Katalin 1637-ben a templomot visz­szafoglalta a katolicizmus számára — de 1647-ben, a iinci béke értelmében megjelentek Komjáton a vallásügyi biz­tosok és a templomot visszajuttatták a protestánsoknak. A templomot aztán a Felvidék generálisa, Forgách Adám gróf szerezte vissza az ó-hit számára, mely azóta kizáró­lagosan uralja Komját hitéleiét Az utolsó komjáti refor­mátus prédikátor nevét — mint azt a nyitramegyei mo- nografia írja — 1724-ben jegyezte fii a krónika. A ka­tolikus Komját ma a belső templomban dicséri az Urat — a külső Szent Péter templom pedig a letűnt idők legendás emlékét hirdeti. — 154 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom