Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)

Zülfikár lakomája

ke egykedvűen hömpölygött tovább, mintha misem történt volna az éjszaka. Bandi visszaadta fogolytársainak elrabolt jószágukat — maga pedig elindult nyájával visszafelé. De nem ment Nagycéténybe, túl közei feküdt ez a falu a Törökhöz s Bandi nagyon jól tudta, hogy isszonyatos lesz a török bosszúja, ha majd tudomás szerez Zülfikár aga szomorú vesztéről. Elvonult tehát a Nyitra melletti Kislapás erdeibe, de még itt sem érezte magát biztonságban, elhatározta, hogy bemegy Nyitrára és segítséget kér a vármegyei uraktól. A tépázott ruhájú kislapási juhászt be sem akarták bocsájtani, addig könyörgött azonban, míg végül is az alispán szemei elé került. Az alispán álmélkodva hallgatta a kislapási juhász beszédét. Sok cifra urat hívott be magához, akik előtt Bandinak el kellett ismételnie Zülfikár lakomájának történetét. Nagy protokoJlumot írtak róla s visszaküldték Bandit Kislapásra: ne féljen, a vármegye vigyázni fog rá! Kis idő multán újból hivatták s az alispán szeretettel veregette meg vállát. „Oroszlánszívedvan, fiú! — mondotta az alispán,— Tettedért a vármegye indítványára nemessé ütött a király. Eddig kislapási juhász voltál, mától kezdve azonban kislapási Juhász András a neved. Nemesi birtokod Kislapáson adományozta a király!" Kislapási Juhász András első úíja Céténybe vezetett. Most már a tisztelendő úrnak sem lehetett kifogása a „nemes úr" és „földbirtokos" ellen, mert hogy Cilikének nem lesz kifogása nemes kislapási Juhász András ellen, azt jól tudta! A cétényke-völgyi mondát, mely Zülfikár lakomáján keresztül a kislapási juhászt kislapási Juhász Andrássá változtatta — elsőnekKopcsányi Gyula dolgozta fel * sa mi átdolgozásunk adataihoz igazodik. A kalandos mondai történetet, melyet a szóhagyomány máig is megőrzött — a történelmi tények sokban valószerűsítik. Nyitravármegye monográfiája szerint valóban létezett Juhász család a Nyitravölgyben s előneve tényleg kislapási volt. A * Nyitravármegye. — 148