Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)
Zülfikár lakomája
ez a foglalkozás. A túróból és tizedből akár egy kis vagyonra tehetsz szert s vasárnap még be is járhatsz a cétényi misére. Magam is kilátogatok néha hozzád, hog megismertesselek a gyógyfüvekkel, szükséged lehet rájuk magányodban. Jól kell ám vigyázni, nehogy az ember mérges füvet szedjen le helyettük, mert sok mérgesfű nő errefelé... Bandi vegyes érzelmekkel fogadta a tisztelendő úr „atyai" gondoskodását s ifjú szívében érszte, hogy máshonnan fúj a szél. A tisztelendő úr nővére meg is súgta, hogy mi az igazi baj. A parancs azonban parancs s Bandi érezte azt is, hogy semmi jogcíme sincs ahhoz, hogy örökké ott ténferegjen a tisztelendő úr portáján. Ciliké megígérte neki, hogy soha nem lesz másé, a jó Isten pedig nem szokta hagyni elveszni a fiatal szerelmeseket, valahogy mindig segít. Kivonult tehát a céíénykevölgyi prímási majorba, s átvette az 500 birka őrzését. Rossz időben vette át — az már szent igaz, mert „őrizni" kellett mindent. Zülfikár aga Újvárból — igen szívesen szerencséltette a vidékat magas látogatásaival. A török uralom már utolsó idejét élte s Zülfikár aga, akit Allah jó koponyával áldott meg, mindezt jól tudta. Tudta, hogy most nyíllott utolsó alkalma a harácsolásra, szorgalmasan fosztogatta tehát a Nyitravölgyet. Mikor Bandi juhász kivonult a nagycétényi karámba, szintén rabló hadjáraton volt. Komjátnál bölcsen ketté osztotta csapatát és kioktatta őket : „Kedves spáhiim, aki többet markol, az többet is fog. Egyik csoportotok útra kel Ürmény és Mocsonok felé — igen jámbor nép lakik arra, szívesen odaadja nektek ajándékba tehénkéit. Esetleg a helyszínen karóba is húzhatjátok őket, nehogy a magyarok megrágalmazzanak, hogy elhurcoltuk a falu lakosságát. Én magam a másik csoporttal Nagycéíény felé veszem az utamat. A szőlőhegy pincéi illatos borral várnak s a derék magyarok bizonyára odaadják nekünk, különösen ha megkötözzük őket. Ellátogatunk kedves ismerősünk az esztergomi primás birtokára is, bizonyára meg fog vendégelni minket egy kis birkapecsenyével. Jól esik ez a gyomornak — zamatos cétényi alá." Bandi juhász tehát egy reggel arra ébredt, hogy vagy 150 * 10 — 145 —
