Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)
Gyurkó, a pásztorfiú
— Templomot építtetek a falunak — jegyezte meg búcsúztában — csak egy a kikötésem... A templom ugyanazon helyen épüljön fel, ahol a kis pásztorfiúval találkozott a földesúr. A vieszkai templom fel is épült azon a helyen, melyet a magyar hercegprímás megjelölt. A késő utókornak hirdeti a kis pásztorfiú csodálatos karrierjének mondáját... A zsitvavölgyi pásztorfiú és a vieszkai templom mondáját ma is őrzi a Zsitvavölgy hagyománya; irodalmi feldolgozását elsőnek könyvünk nyújtja. A történelem adatai sok helyütt kiigazítják a romantikus mondát. A nagy magyar egyházi politikus családja valóban a Vieszkával szomszédos Szelepcsény községből származik, ő maga azonban már Nagyszombatban * született, mint nemes család sarja (1595). A papi pályát választotta s a tehetséges klerikus Pázmány támogatásával már Rómában végezte a teologiát. Első plébániaszéke Szene volt, 1664ben veszprémi, 1648-ban nyitrai püspök, 1666-ban hercegprímás, majd egy évre rá Lipót Magyarország királyi helytartójává nevezte ki. 1685-ben halt meg, holttestét Máriacellbeo helyezték örök pihenőre. A vieszkai templomot tényleg ő építtette s a templom állandó fókarbantartására bőkezű alapítványt is létesített. Barsmegye monográfiája részletesen foglalkozik a család genealógiájával, melynek neve — a monográfia szerint — Pohronecz volt. A XVI. század végén két Pohronecz testvér élt Vieszkán, Ferencz és Miklói, családjuk egyszerű földművelő volt. Ferenc esztergomi kanonokká küzdötte fel magát s az egész család részére nemesi oklevelet nyert, mely nekik a Szelepcsényi nemesi nevet is juttatta (1598 **). Miklós földműves maradt s az ő unokája György, a pásztorfiúbóí lett királyi helytartó. Dr. Haiczl Kálmán tudós szőgyéni történész-plébános szerint a vieszkai * Lásd Dr. Cserenyei István: A nyitrai püspökség története. ** Dr. Ethey Gyula közlése szerint a Forgách levéltár tartalmazza azt az okmányt, mely szerint Franciscus Pohronecz de Zelepchen esztergomi kanonok saját maga, valamint testvérei László és Miklós, nővérei Helena és Katalin részére adandó nemességért folyamodott. A nemességet tehát még a későbbi királyi helytartó nagyapja szerezhette meg. — 136 —
