Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)

Szent István kápolnája

vakító fényalak az oltárkép előtt. Szűz Mária gyermekével. Szomorúan intett a korhadó mennyezet felé, majd a repedező vakolatra mutatott s lángoló alakja csak akkor enyészett el, mikor a déli harangszó utolsó hangfoszlányai is elvesztek a messze űrben. A pásztor extázisban mesélte el az újabb csodát s a falusiak most már megértették a látomás okát és okozatát. Szent István kápolnája felett időközben elsuhogtak az évszázadok, s az idő vasfoga bizony jól beleharapott a kis épületbe, melyet a szent király Isten dicsőségére emelt. A falakon már huilófélben volt a vakolat, a zsindelyek rohadóban, a kápolna külseje-belseje egyaránt rozzant volt — s alapos javításra szorult. A darázsiak bizony mindezt észre sem vették, hisz ritkán látogattak el a kápolnába, s nem is nagyon törődtek azzal, vájjon külső köntöse méltó-e ahhoz a hivatáshoz, amelyért alapítója emelte — Isten dicsőségéhez. Sietve láttak hozzá a kápolna tatarozásához. A nyitrai püspök és a hívek adományaiból átfestették a falakat, restaurálták az épületet, hisz Szűz Mária panaszolóként jelent meg. Azóta évről évre gondoskodnak a kis kápolna jókarbantartásáról, nehogy okot szolgáltassanak arra, hogy az ég ismét látomás alakjában figyelmeztesse a falut. Nem is jelent meg többé Szűz Mária a kápolnában. Egyetlen egyszer jelent meg csak a kőbánya sziklafalában, ahol a sziklából víz csepeg, a gyermek Jézussal karján, boldogan mutatott lángujjával az új, tatarozott kápolnára, mely külsejében is méltó házává vált Istennek. A darázsi kápolnában sohasem történt mirákulum s a legenda a nép színező fantáziájának terméke. Ha a legenda történelmi magva után kutatunk, csak azt tudjuk tényként megállapítani, hogy a csodalátta kápolna valóban igen régi épület, melynek alapzata feltétlenül állott már Szent István korában. Ez a kis kápolna az egész Nyitravölgy legrégibb templomépítménye. A mai, időközben valószínűleg átépített épület stílusa az Árpádok korára vall, s minden bizonnyal a XII-ik század alkotása. Tény az is, hogy Darázs a zobori apátság tartozéka volt, nevét már 1113-ban jegyezte fel krónika Drassej elnevezéssel. Arra, hogy Szent István valóban járt ezen a vidéken, nincs semmi bizonyíték, tény azonban az,