Csanda Sándor: Első nemzedék
A csehszlovákiai magyar sajtó és könyvkiadás a két világháború között
magasabb színvonalon 1932 áprilisától 1933 januárjáig újabb tíz száma. A legjelentősebb, hosszabb életű polgári irodalmi lapot, a Magyar írást (1932—37) Simon Menyhért, Darkó István, majd Szombathy Viktor szerkesztette. A havonként megjelenő folyóiratnak munkatársa volt Móricz Zsigmond, romániai szerkesztője pedig Tamási Áron. A folyóirat eleinte helyet adott haladó, demokratikus irodalmi törekvéseknek is. 1933-ban azonban a lap mecénásának, Szent-Ivány Józsefnek a közbelépésére Darkó Istvánnak meg kellett válnia a szerkesztéstől. 1937-ben indult egy haladó, a népfrontmozgalommal is szimpatizáló havi folyóirat, a Tátra, egyik kiváló szlovákiai magyar prózaírónk, Tamás Mihály szerkesztésében. Az Egyesült Magyar Párt vezetői 1938-ban a folyóiratot kisajátították, s a müncheni diktátum után megszűnt. A Prágai Magyar Hírlap 1922-ben indult meg Prágában Petrogalli Oszkár, majd Dzurányi László szerkesztésében mint a kisebbségi magyar ellenzéki pártok állandó napilapja. E lapban publikált 1926-ig a legtöbb szlovákiai magyar író, de később egyre jobboldalibbá vált, s ekkor a haladó írók fokozatosan elmaradtak. Itt jelentek meg Neubauer Pál írásai, Egri Viktor regényei, Győry Dezső, Darkó István, Sebesi Ernő, Palotai Boris, Dallos István versei és novellái, Krammer Jenő tanulmányai stb. A pozsonyi Új Hírek 1936-tól jelent meg Floch István, később Kelembéri Sándor szerkesztésében kis terjedelemben, majd megszűnése után a nívósabb Magyar Hírlap kelt életre 1940-ben, Somos Elemér szerkesztésében mint a Magyar Párt orgánuma. Munkatársai voltak Szalatnai Rezső, Peéry Rezső, az akkori szlovákiai magyar írók közül a lap hasábjain versekkel, novellákkal, tanulmányokkal szerepeltek: a tragikusan elhunyt Kenedy Erzsébet, L. Kiss Ibolya, Páll Miklós, Környei Elek, Mártonvölgyi László, Dallos István. Az egyik legszínvonalasabb tudományos és irodalmi fórum, a Magyar Figyelő, a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság rövid életű (1933—35) folyóirata volt. Negyedéves folyóiratként indult, de három év alatt csak négyszer jelent meg, összevont, terjedelmes kiadványként. Kezdetben Maiéter István eperjesi jogtudós és Szerényi Ferdinánd, a pozsonyi 19
