Csanda Sándor: Első nemzedék

Az elbeszélő irodalom - Palotai Boris

Az idézetben kifogásolt A két Vargóczy éppen Palotai legjobb alkotásainak egyike, s Instruktor kisasszony címmel a harmincas években a Nyugat novellapályázatán díjat is nyert. Témáját az írónő személyes élményeiből merítette, s épp a „lelki jelenség" megkapó ábrázolása jelenti benne a valóságot, amit a Csillag kritikusa nem akart észrevenni. Egy szegény diáklány instruktornak jelentkezik a földbirtokos ostoba és beteges fiához. Csak célzások­ból értesülünk az idős Vargóczy múltjáról: felesége megszökött egy „nyápic" tiszttel, a törékeny fiú az anyjához hasonlít, ezért apa és fiú gyűlölik egymást. Az instruktorkodás meddő, két­ségbeesett vergődés. A vizsga előtti napon váratlan dolog történik: a fiú erőszakkal meg akarja csókolni az instruktor lányt; a dulako­dásra bejön az apa, s egyszerre felismeri a fiúban saját tulajdon­ságát: És hencegő örömmel Mihály vállára csapott. — Hiába no, nem tud még hölgyikékkel bánni... de az én vérem van benne, annyi szent. S a két Vargóczy összeölelkezve néz az eltávozó instruktor kisasszony után. Két világ lélektani szembeállítása ez az elbeszélés, s az a fő érdeme — mint általában Palotai legjobb írásainak —, hogy lényegesen többet tud mondani, sejtetni, mint amennyit konkrétan elbeszél. Az írónő elbeszéléseiről számos kritika és értékelés jelent meg a felszabadulás óta Magyarországon is. Tanulmánynak beillő, alapos elemzést találunk Sükösd Mihálynak az Új Hangban 1956-ban közölt értékelésében, melyből érdemes bővebben idéznünk: A felszabadulás előtt írt elbeszéléseket szinte egységessé kovácsolja az írásmód, a fájdalmas visszaemlékezés csendes hangú meseszövése, mely tucatnyi apró életmozzanatot, mint egy kamaszlány naplójának oldalait, regisztrál egymás után. A novellák egyes szám első személy­ben íródtak, s mintha mindegyikben ugyanaz a nővé érés küszöbére érkezett kislány mesélne könnyes-szomorúan élete fordulópontjáról, azokról a fájdalmas ütésekről, melyeket zárt életéből kifelé törekedve a külvilágtól a körmére kap. Minden novella magja egy-egy apró csalódás. A kislány felnő özvegy anyja mellett, s fizikai-lelki érése, első tudatos világot-ízlelése mindjárt az asszony férfira, férjre sóvárgásának felismerésével jár együtt (Anyám férjhez megy). A kis instruktorlányt nem hívják meg a gazdag tanítvány szü­letésnapi uzsonnájára (Születésnap) — majd vidékre, kosztosnak kerül a kislány, ahol jól bánnak vele, csak éppen a neve, Boriska 181

Next

/
Oldalképek
Tartalom