Csanda Sándor: Első nemzedék

Az elbeszélő irodalom - Palotai Boris

problémái nyilvánulnak m-g. Egy-egy városi balladájának ironikus, szociális hangvétele erősen emlékeztet Vozári Dezső költészetére, s ez nem utánzásból, hanem hasonló életszemléletből fakad, mint például A hímzőlány meghal cím Iben: Gizinek hívtak . . . serényen öltögettem, most se nevem, se titkom, se gondom, míg lelkemet a végtelenbe bontom, lyukas cipővel egy pap kántál felettem. Líráját találóan értékeli Szalatnai Rezső a Csillag és kenyér című kötetről írt recenziójában: Egységes lelkületű költővel van itt dolgunk, aki igen kevéssé egyéni, bár versei közvetlenül fakadó vallomások. A költő szemlélete kész, változatlan. Nincsenek váratlan s alakító hatású élményei. A lírai hang bensőséges, meleg és meghitt, semmi kétség: ez a városban élő dolgozó asszonynak a szava és szemlélete. A dolgozó nőé, aki szolidaritást vállal sorstársaival. Valóságosan, elhihetően s egyszerűen. Palotai Boris reális szemléletű, csak a valóságos világot ismeri, álmokról, képzeletről nem kapunk nála igazi értesüléseket. Lírai káprázata, lírai különösségei, leleményei nincsenek. Gyökerében józan, mérlegelő, sőt számító kedély. Lírája épp ezért közel áll az átlagszemlélethez. Amit mond, azt mindnyájan úgyanúgy tudjuk. Nem sejtet semmit, mindent kimond. És mindent, amit lát, leír. Leíró lírikus, olyan, mint a szlovenszkóiak közül Tamás Lajos. Jó versei sikerült pillanatfelvételek. Nincs különös, megragadó zenéje. Nem is ritmusa marad meg emlékezetünkben, hanem a képei és szavai. Ezek pedig annyira keresetlenek, járatosak, hogy különkülön nem is maradnak meg. A Palotai-versek egy képsorozatban élnek az olvasóban, s e képsorozat valóságot adó hiteléhez nem fér kétség. A valóság ábrázolása a költő lényege, melytől sose tér le idegen utakra, ha lázadozik is e valóság bántó részei ellen. (Magyar írás 1936.) Első jelentősebbirodalmi sikerét Péter című ifjúsági regényével aratja, mellyel 1933-ban elnyeri a budapesti Athenaeum ifjúsági pályadíját. A mű egy gazdag kislánnyal megismerkedő szegény kisdiák sorsát ábrázolja. Társadalmi hátterét a gazdasági válság s a nyomában fellépő csehszlovákiai munkanélküliség alkotja. Kitűnik belőle, hogy az írónő a gyermekléleknek is kitűnő ismerője, s ezt néhány lírai verséből és elbeszéléséből is látjuk. Van valami filmszerűség Palotai regényében, nem szélesedik ki benne a mese szövevénye: mint képek peregnek le előttünk a kis Péter napjai, iskolai küzdelme azért, mert jót akar tenni, egy még keserűbb sorsba 179