Csanda Sándor: Első nemzedék

Az elbeszélő irodalom - Palotai Boris

Zúzzátok össze a fegyverek'! Egy, kettő, egy, kettő, Jobb, bal, jobb, bal! Masírozunk a dolgozókkal. Nyissatok ki ajtót, kaput! Egy szebb világba visz az út. EGY GYERMEK: Az új sereg az életbe fut, egy szebb világba visz az út. GYERMEKKÓRUS: Egy szebb világba visz az út. (Új Szó 1932. 5—6. sz.) A szavalókórus vezetése szervesen hozzátartozott az írónő fejlődéséhez; így ír erről későbbi visszaemlékezésében: Miután elvállaltam a munkáskórust, meg kellett tanulni, amit tanítottam. Hiába jó szándék, lelkesedés, aki repülni akar, annak ismernie kell az aviatika törvényeit. Addig is sokat olvastam, válogatás nélkül habzsoltam a műveket. Azontúl azt kerestem olvasmányaimban, ami érdemes arra, hogy továbbadják, hirdessék, bizonyítsák. Másképp kezdtem olvasni. Rájöttem a visszalapozás ízére, a fontolgatás, az önmagammal folytatott viták örömére. Igazi fejlődésem erre az időszakra esik. Voltaképpen serdülőkoromban kezdtem el írni, a valóság fölé egy elképzelt, de éppoly létező valóságot építve, nem tükörképét az előbbinek, hanem álmát, megszépítését, kiegészítését. Ez az álom, megszépítés, kiegészítés egyszerre összefonódott mások életével. S a szavalókórus részére választott irodalom egyre jobban ösztönzött. Nemcsak a közös munka kötött már össze a kórus tagjaival, célunk is közös volt. Mind többen és többen találtuk meg az utat egy tágabb közösség felé: a Levá fronta tagja lettem. Palotai Borisnak az első Csehszlovák Köztársaság idején még két verseskötete jelent meg: Valaminek a végén (1929), Csillag és kenyér (1936). Költészetében a női sors kérlelhetetlensége, a szociális problémák iránti érdeklődés s a városi élet különböző 178