Csanda Sándor: Első nemzedék

Az elbeszélő irodalom - Palotai Boris

PALOTAI BORIS Egyike a legtehetségesebb csehszlovákiai magyar elbeszélőknek; Nagyváradon született 1904-ben, de gyermekkorától kezdve 1939ig Kassán élt. Tizenhét éves korában férjhez ment. Férje szavalóművész volt, állítólag akkor Kassán az egyetlen. Talán az ő ösztönzésére, az írónő is gyermek-szavalókórust szervezett, s ennek szocialista kórusverseket írt, melyekkel Szlovákia-szerte felléptek. Férje később tüdőbajának gyógyítására a tátraszéplaki szanatóriumba került, Palotai vele ment, s ott ismerkedett meg a kiváló cseh szocialista költővel, Jiří Wolkerrel. Életre szóló barátságot kötöttünk. (Ott az életre szóló barátságok időtartama hónapokból állott.) Ha Wolker jobban érezte magát, átgurította ágyát a szobánkba. Az édesanyja egy percre sem mozdult mellőle. Wolker utolsó percig dolgozott, ott írta híres Sírvers^ is —-írja egyik visszaemlékezésében. Rövidesen Wolker is, az írónő férje is meghalt. Első könyve, a Tavaszi áradás című verseskötete 1926-ban jelent meg Kassán. Költői zsengéinek nagy része a Kassákék hatására született expresszionista szabad vers, melyek a szlovákiai magyar irodalomban progresszív, humanista „emberirodalmat" képviseltek. Később költészete egyre radikálisabb irányba fejlődött, kórusversei a proletárok igazát s az osztály harcot hirdetik. GYERMEKKÓRUS: Egy, kettő, egy, kettő, Jobb, bal, jobb, bal! Mi nem megyünk a régi haddal! Mi összefogunk, összetartunk, S a béke lesz a legszebb harcunk ! Békét akarunk! Kenyeret! 12 177