Csanda Sándor: Első nemzedék

A líra - Berkó Sándor

1936-tól kezdve rendszeresen közli verseit a Prágai Magyar Hírlap és a pozsonyi Magyar Újság is. Ez utóbbinak munkatársa volt a haladó szellemű szlovákiai magyar irodalom számos kiváló képviselője, mint például Antal Sándor, Barta Lajos, Győry Dezső, Földes Sándor, Kaczér Illés, Szalatnai Rezső. Csehszlovákia Kommunista Pártja magyar nyelvű napilapjával, a népfront eszméje jegyében szerkesztett ostravai Magyar Nappal 1938 augusztusában került szorosabb kapcsolatba, bár elvétve előbb is megjelent itt néhány írása. Ez év augusztus végétő 1 október elejéig, tehát nem egészen másfél hónap alatt rendkívül nagyszámú, mintegy huszonkét politikai cikke, költeménye és bírálata jelent meg a Magyar Napban. Ennek oka alighanem az volt, hogy pótolni kellett a „dezertőröket", azokat a baloldali értelmiségieket, akik a fasizmus fenyegető előretörése idején, egzisztenciájukat féltve, elhagyták a párt lapját. A kommunista eszmékhez továbbra is hű írók (Forbáth Imre, Morvay Gyula) ekkor a lapban megbélyegezték az átpártolókat, s ebből az alkalomból írta Berkó is Üres tarsollyal című költeményét Forbáth Imréhez, Fábry Zoltánhoz és a többiekhez: Az elárult nép bánata hajol rám, / fogjuk meg egymás kezét, Fábry Zoltán, / S ti mindannyian, ifjak és idősek, I szószólói e vészt hozó időnek . . . Könyvismertetésein, politikai és kulturális cikkein, néhány versén kívül a Magyar Napba írta meg Berkó egyik legjobb tanulmányát a magyar szocialista lírának az előző évben elhunyt kiváló képviselőjéről, Komját Aladárról. Az alig húszéves szlovákiai magyar író Egy ismeretlen magyar költő címen meglepő szakértelemmel elemzi és értékeli Komját költészetét, s az elsők között hívja fel a figyelmet ennek az életműnek a halhatatlanságára. Miután a fasiszta parancsuralom Csehszlovákiát feldarabolta, Berkó Pestre került, s a zsidóüldözések korában csak nehezen tudott írásaiból megélni mint a Népszava külső munkatársa. Sándor Lászlónak írja: Magamról egyelőre csak annyit: a Dunába ugrás gondolatáig már eljutottam, de amint e sorok mutatják — még nem tettem meg. Vagyis jól élek, 1939 májusában, amikor is írásból próbálok kenyeret szerezni. Az egyre sötétebbé váló kilátások gyakran kedvét veszik a munkától, a versírástól is, de azért 1939ben és 1940-ben még számos alkotása születik. Elsősorban a Korunk kiadásában 1938 őszére tervezett Ez nem legenda című 82