Csanda Sándor: Első nemzedék

A líra - Berkó Sándor

Ha saját sorsom fölött gondolkozom — az emberekre kell gondolnom. (Haas Évához, 1935. dec. 18.) Az osztályhelyzeténél fogva is a szegényekhez tartozó költő igen korán megismerkedik a tudományos szocializmus eszméivel is, részint olvasmányaiból, részint pedig a Sándor László vezette Tűz nevű kulturális egyesület szemináriumain és előadásain. A Tűz 1937 márciusában alakult Losoncon, az Induláséhoz hasonló szellemű célkitűzésekkel: Parancs és korfeladat számunkra, amit Ady irt le A Tűz márciusa cimu verseben: ,, Jaj, a Tüzet ne hagyjátok kihalni, / Az Élet szent okokból élni akar". . . Ó, igen: az élet szent okokból élni akar. íme, kibontjuk hát az ifjú márciusi szélben a magyar kultúra büszke zászlaját. Alljon alá mindenki, aki kultúránk sorsát a mai fegyver csörgető, szellemellenes korban szent ügynek tekinti. (Magyar Nap, 1937. ápr. 16.) Sándor László 1935-től szlovákiai szerkesztője volt a Korunknak, a két világháború közötti időszak egyik legértékesebb magyar, marxista társadalomtudományi és kulturális folyóiratának, s az ő baráti segítségével Berkó Sándor rövidesen eljutott a Korunkhoz és a Tűzhöz is. Gaál Gábor ösztönzésére igyekeztem új munkatársakat tömöríteni a lap köré. Eleinte vonakodott. A Korunknak általában igen nagy volt a tekintélye, ő is f elnézett rá, s f élt a viszszautasítástól. 1936 végén azonban — hetedikes gimnazista korában — végre kötélnek állt. Mily nagy volt az öröme azután, amikor a folyóirat 1937. évi első számában napvilágot látott a Vers az öreg napszámosról, méghozzá egy sereg beérkezett költő (Bárd Oszkár, Forbáth Imre, Gereblyés László, Korvin Sándor és mások) közös ciklusában! Büszke volt rá, hogy a haladó írók elismerten legszínvonalasabb vezető folyóirata avatta költővé. ... A vezetésem alatt álló Tűz kulturális egyesület szemináriumai és előadásai, melyeken Zoltán mérnök fedőnéven Schönherz Zoltán is részt vett néhányszor, jótékonyan hatottak Berkó Sándor eszmei fejlődésére, s Berkó határozottan rálépett a szocializmus útjára. Noha a Korunk és a Magyar Nap nem fizetett honoráriumot, mert erre nem volt anyagi fedezete, Berkó mégis e sajtóorgánumokban jelentette meg akkortájt írásait, jóllehet rá volt utalva a pénzre, s a tőkeerős polgári liberális lapok nem tagadták volna meg tőle publicitásukat. (Sándor László megemlékezése Berkóról. Irodalmi Szemle, 1959. 118—122.) 6 81