Csanda Sándor: Első nemzedék

A líra - Berkó Sándor

BERKÓ SÁNDOR Vagy adj erőt a küzdelemre, s a veszélyhez, mely nőve-nő, ne riasszon a vér, a könny, ajaj, a loccsant agyvelő, férfi legyek a férfiak közt, s mert így kívánja ezt korom, acélozd meg szívem s karom gyermeki-puha izmait, hogy ami enyém: követeljem, és öklötrázva kiabáljak — én se legyek szelídebb ember, mint társaim, a többi állat. A második világháborúban némult el e strófák írója, a csehszlovákiai magyar irodalom egyik legígéretesebb költői tehetsége. A fenti idézetet Ének a Tátra alján című lírai művéből vettük (1939-ben a Korunkban jelent meg). József Attilának A Dunánál című versére emlékeztet a költemény egésze, melyhez foghatót alig találunk a szlovákiai magyar lírában. Pedig Losoncról elinduló szerzője akkor még alig huszonegy éves. Élt rövid huszonhárom évet, és ezalatt fejlődött az elnyomottak és üldözöttek sorsát igazi tehetséggel bemutató lírikusunkká. Ötödikes gimnazista korában, 1934-ben tűnt fel a haladó csehszlovákiai magyar ifjúság egyik emlékezetes, rövid életű folyóiratában, a losonci Indulásban és a helyi lapokban, s a tüneményesen fejlődő diákköltő 1938-ban már Forbáth Imre mellett az ostravai kommunista szellemű napilap, a Magyar Nap másik legjelentősebb szocialista költőjének számított. 78