Csanda Sándor: Első nemzedék

Az elbeszélő irodalom - Darkó István

gényedett dzsentrisarj adék, volt huszár főhadnagy, a magyar vérmérséklet, a szertelenség, a fenegyerekeskedés típusa. Erkölcsi bonyodalmakba keveredik egy lány miatt „úri" barátaival, s öngyilkos lesz. A regény szerkezete laza, a mellékesemények nem alkotnak szerves egységet. Dar kő nem írta meg a szlovenszkói regényt, de miliőrajzában komoly lépést tett feléje. Időt és mát éreztet emellett, aktuális és életesen korszerű, amit a legritkább esetben állíthatunk írónkról. Több egyszerűség a stílusban, mely helyenként erdélyies verettel ragyog fel, másutt azonban bágyasztón halmozódó; erélyesebb összefogását a matériának, több fegyelmet, és Darkó Istvánt rövidesen az egyetemes magyar irodalom igaz értékei közé sorolhatjuk — írja róla Egri Viktor a Képes Hétben. Mind cselekményével, mind hősábrázolásával hasonlít a Szakadékhoz a Lángoló csipkebokor (Budapest, 1935). Ez is kisebbségi nemzedékregénynek készült. Romantikusan ábrázolt paraszthőse, Bódi Gyuri, egy jómódú fiatal gazda, aki kezdődő tüdőbajával tátrai szanatóriumba kerül. Itt kétféle megpróbáltatás éri: kormánypárti politikusok meg akarják nyerni terveiknek, szerelmei pedig arra ösztönzik, hogy úriemberré váljék. Végül tönkremegy, erkölcsi és anyagi téren is, és visszatér az ősi palóc földre, Gesztetére. A főhős hamisan romantikus parasztfigura, aki fölényesen bánik az úri üdülők embereivel, „adja a nagyot, a fölényest"; a regény kompozíciója is laza, szétfolyó. Az író utolsó csehszlovákiai regényében, a Deszkavárosban (1938) a szlovákiai magyar középosztály egy részének deklasszálódását, barakk városrészbe szorulását ábrázolja nemzeti ízű nosztalgiával. A művet a szlovenszkói magyar szocialista líra legfiatalabb képviselője, Berkó Sándor így mutatta be az olvasóközönségnek a Magyar Napban: A regény cselekménye tulajdonképpen egy személy körül összpontosul. Gáth Tamás tipikusan szlovenszkói, s a lelke legmélyéig magyar. Az államfordulat után talaját vesztett ember heroikus küzdeni vágyása érleli a lábát dacosan megvető ifjú sorsát. Gáth Tamás azok közé tartozik, akik a közösségi munka legodaadóbb, legtevékenyebb részesei. Pedig hosszú utat kellett megtennie magában, míg odáig eljuthatott. Jómódú család gyermeke, aki apjának elhatározása ellenére is lemondott arról, hogy az ósdi gondolkozású szülővel elmeneküljön erről a földről, ahol néki missziója, rendeltetése van. Elvesztvén az atyai kegyet, 206