Csanda Sándor: Első nemzedék

Az elbeszélő irodalom - N. Jaczkó Olga

N. JACZKÓ OLGA Mint írónőt —• Mécs László ajánlására — Gömöri Jenő mutatta be a Tűzben, s a felfedező örömével írt róla: Konstrukciója — a legfehérhollóbb erény női írónál — meglepően érett. Elbeszélésének nyugodt folyamából a legbiztosabbban írói eredetre és elhivatásra mutató írói erény — az írói fölény csap ki lefegyverzően. Általában: valami férfias erő dominálja női látásokkal átszőtt írásait. Művész: másoknak semmit sem jelentő, élettelen dolgokat és tárgyakat tud megjelenítő erővel galvanizálni: fák leveleit tudja megrezzenteni egyszerű szavával, szél módjára; bár a vihar nyelvén, mely a fákat megborzolja és megrázza, egyelőre nem ért. Úgy érzem, nagyobb lélegzetre, regényírásra van elhivatva. Talán tőle várhatjuk a mai falu és mai hegyek regényéi, vagy ha úgy tetszik: a falu és a hegyek mai regényét („mai"-nál a hangsúlyt arra teszem, hogy a falut és a hegyeket mennyire vetkőztették ki a háború s a nyomában keletkezett förgetegek), és speciálisan: a ruszinszkói falu, s az ottani hegyek regényét. (Tűz 1922. 33.) A kárpát-ukrajnai Tárnán született 1895-ben. Falusi görög katolikus pap felesége volt. Verseit, elbeszéléseit a Tűz kezdte közölni, majd a Prágai Magyar Hírlap, később pedig a Magyar Minerva, Magyar írás és az erdélyi Pásztortűz munkatársa lett. Első elbeszélésgyűjteménye, a Csendes mederben 1925-ben jelent meg Ungvárt, a másodikat a kassai Kazinczy Kiadó adta ki Virágzó cseresznyék (1928) címmel. Regényei: Ispilángi rózsa (Pozsony, 1928), Tolvajok a szentélyben (1932) és a Gömöri Jenővel közösen írt ítéletidő (1936). Jaczkó Olga 1945-től Budapesten élt, az irodalmi élettől visszavonultan. 1972-ben halt meg. A húszas években lírai verseket is írt, de irodalmi sikert csak szépprózájával ért el. A Csendes mederben című kötete az epika és a líra határán álló rövid elbeszéléseket tartalmaz, amelyekben 231