Csanda Sándor: Első nemzedék

A líra - Berkó Sándor

dacos eszméje, lírájának alaphangulata tragikusan komor. Anyjához intézi ezeket a strófákat: Jaj, jól vigyázz, az ívlámpák nem égnek, a szűk utcákon gyilkosok lapulnak, szétszaggatják bokáig érő inged, bűzös testtel párnáid közé bújnak, papucsodban kísértetek csoszognak, s egy öregasszonyt ki védene itt meg, mikor az égen gépmadarak úsznak s a tág mezőkön halottak feküsznek? (Vigyázz, anyám . . .) A Korunkban egészen a folyóirat megszüntetéséig, 1940 őszéig számos könyvismertetést és néhány tanulmányt is közöl. Egyik legjobb tanulmánya, a Felvidéki szellem (1939, 941—948. 1.) visszatekintés a csehszlovákiai magyar irodalom húszéves fejlődésére. Jobb- és baloldalon egyaránt folyt ebben az időben a kisebbségi magyar irodalom átértékelése, s könyvek jelentek meg, melyekben irodalmunk központi eszméjeként a nemzeti ellenállást, a nacionalizmust értékelték. A Korunkban először Fábry Zoltán írt a kérdésről ugyanezen a címen, majd Sándor László. Valamennyien a progresszív humanizmus szempontjából vizsgálják a szlovákiai magyar szellemiség időálló értékeit. Berkó ideológiai következetessége nem érte el Fábryét, de Jarossék és Szvatkóék ferdítéseit a „felvidéki magyar szellem" jellegéről ő is meggyőzően cáfolja. A költőt 1940 szeptemberében munkaszolgálatos katonának hívták be, s a Szovjetunió megtámadása után a keleti frontra vezényelték. A halál árnyékát megrázóan sejtető költeményeket küldött még innen a Népszavába, a Népszava naptárába, a Zsidó Évkönyvbe. Élete utolsó időszakáról és haláláról nincsenek pontos adataink: teste valahol a fasizmus áldozatainak egyik tömegsírjában porladozik. Berkó eltűnésével nemcsak a csehszlovákiai magyar irodalom lett szegényebb, hanem veszteség érte az egyetemes szocialista lírát is. Emlékét azonban híven megőrzik költői alko86