Csanda Sándor: Első nemzedék
A líra - Forbáth Imre
/ ez a szemlélet nálunk az ötvenes években mégis uralkodóvá vált, annyira, hogy sorra elhallgattak a vele szemben megnyilvánuló régebbi bírálatok és fenntartások is. Forbáth publicisztikájának szenvedélyes hangja, lüktető ritmusa, metaforái, képei lépten-nyomon elárulják, hogy itt egy költő beszél. Ha valamilyen témáról értekezést ír, többé-kevésbé szubjektív gondolatokat közöl (saját költészetéről is). Ezt látjuk például a szatíráról, E. E. Kischről vagy Nezvalról szóló tanulmányaiban. A téma tárgyilagos ismertetésén túl olyan motívumokkal is találkozunk bennük, melyek Forbáth költészetének lényegéhez tartoznak: szatirikus hang, forradalmiság, antidogmatikus lírai öntudat stb. Költészetének egy méltatója úgy véli, hogy Forbáth „kétféle eszmény között" őrlődött; közösségi szolgálat és költői egyéniség között nem tudott igazi harmóniát találni, mert az egyéniségen „csak különösséget", pártosságon pedig „feltétlen szolgálatot" értett. Ez azonban —• amint ez a kis kötet igazolja — félreértés. Forbáth kommunista és költő volt, s különösen harmonikus egységben jelentkezett ez a két hivatás a fasizmus elleni küzdelem éveiben. Bizonyos ellentmondásokra nem az eszmények közt került sor, hanem olykor a szocialista művész és a művészethez kevésbé értő dogmatikusok között. Ez persze nem azt jelenti, hogy ő sohasem tévedett, vagy pártfegyelem címén néha nem mondott le helyes elképzeléseiről is. A csehszlovákiai szocialista avantgardizmus legtöbb képviselője (pl. Nezval is) nem tartotta magát tévedhetetlennek, fejlődése során nemegyszer korrigálta korábbi nézeteit, mert a „tévedhetetlenség" téveszméjével szemben csupán a kísérletezés szabadsága biztosíthatja a szocialista művészet előrehaladását. 58