Csanda Sándor: Első nemzedék
A líra - Forbáth Imre
gadható szintézisét. Ez sem volt mentes minden belső ellentmondástól, de a modernista irányzatok alkotó módszereinek továbbélése nem vezetett a kommunista eszmeiségtől, a párttól való elforduláshoz, mint egyes esetekben pl. a magyar vagy német moderneknél. Ugyanakkor a prolektkultos irányzatokat valló művészek sem váltak túlzottan dogmatikusokká, s a jobboldal ellen a két csoport mindig együtt harcolt. Nem szűnt meg az ellentét a ,,proletárművészet" és a „poétizmus" között, de sohasem vált antagonisztikussá, végsőkig kiélezetté. így az avantgardista művészet egész sor nagyszerű alkotás forrásává válhatott. (Például Nezval: Podivuhodný kouzelník [A csodálatos varázsló J, Pantomima, Edison stbBiebl: Nový Ikaros [Új Ikarosz]; Seifert lírája, Vančura prózája, Honzl, Burian dramaturgiája stb.). Ezek a művek a kor cseh irodalmának legértékesebb alkotásai közé tartoznak. Ennek alapján most már azt is megérthetjük, hogy a magyar expresszionisták köréből indult Forbáth Imre hogyan válhatott „az európai avantgarde talán egyetlen, mindvégig expresszionista költőjévé". A magyar kommunista költők és kritikusok részéről sok bírálat érte expresszionista verseiért, a cseh kommunista művészeknél békésen megfért egymás mellett kommunista párttagság és művészi novátorság, sőt bizonyos fokú öncélúság is. A művészetet ők is önmagában akarták forradalmasítani, de ľ art pour l'art-juk nem elfordulás a társadalomtól, hanem utópia, mely szerint a kommunista társadalom ideális művészetének minden nem esztétikai funkcióját a természetes munkamegosztás következtében az emberi tevékenység más területei veszik át (a politikait a publicisztika, a nevelést az oktatás stb.), s a művészet elsődleges feladata az értelmi élet, az öröm, a fantázia megújítása, a szépség, a líra, a játék utáni emberi vágy kielégítése. (Irodalomtört. Közlemények 1965. 175—6.) A kötet első írása a szovjet irodalmat népszerűsíti, hasonlóan lelkesen, politikai céllal, mint a szocialista művészet más pártos propagálói és teoretikusai, pl. Fábry Zoltán. Ismertetését bizonyára Forbáth is német források alapján állította össze, mert az idézett művek többségét ekkor még nem fordították le magyarra. Külön érdekessége a cikknek, hogy a később erősen jobboldalivá váló Szvatkó Pál esszéíró és publicista nevezetes, haladó szellemű folyóirat-kísérletében, az Új Munkában jelent meg. (A lapnak egyetlen száma látott napvilágot, s további megjelenése bizony56
