Csanda Sándor: Első nemzedék

A líra - Forbáth Imre

musszerű verseket ír, melyeket a csehszlovákiai kommunista lapok és kiadványok is a szocialista líra termékeiként közöltek (Hidas Antal, Barta Sándor versei). Forbáth sosem vált követőjévé az ilyen sablonos munkásköltészetnek, s nemcsak régebbi avantgardizmusa számos vonását, hanem villoni csavargóhajlamait is végig megőrizte. így vall erről egyik 1938-ban, tehát költői pályája végén írt cikkében: A melankóliával és rögeszmével vívódó modern entellektüel művészete az enyém, ki bármennyire tisztán látja is a társadalmi szükségszerűséget és az ember emancipációjának egyedül lehetséges útját, mégsem képes szakítani osztálya attitűdjeivel; ki a kávéházi asztalnál jobban érzi magát, mint a harcos élet viharában, s aki mértéktelenül túlbecsüli az egyéniség s az esztétikai formák értékét. Erre mutat sajátságos vonzódásom a fantasztikushoz és egzotikushoz, a kalandszeretet, a magányosság és a spleen mindig visszatérő motívumai, a külvárosi csapszékek, csirkefogók szeretete, a hajlam eltávolodni a valóságtól a formák merész, de üres játékaihoz. Ez mind lelepleződik verseimben. Talán enyhíti ezt a sötét jellemzést az a tény, hogy mégis van pár versem, mely ennek ellentmond, s ahol a korlátok áttörése mégis sikerült, s hogy az évek múlásával lassan, de mégiscsak közeledem egy tisztább és tartalmasabb költészet felé. De ha őszintén magamba nézek, látom, hogy ott míg sokszor a régi Forbáth kísért groteszk, démonikus pózaival, az a Forbáth, aki fésületlen sörénnyel és rőt szakállal állandóan valami „kövér Margot" után szaladgált holdkórosan, Villon pompás útmutatása nyomán . . . Emberi mentalitásában Forbáth elsősorban közeli barátjához, Egon Erwin Kischhez, a száguldó riporterhez hasonlít. Prágai orvostanhallgató korában a költő állandó vendég volt Kischéknél. Amint visszaemlékezéseiben írja, nemcsak kínzó éhségét szokta náluk csillapítani, hanem a Kischtől ajándékba kapott könyveket — sokszor neves személyektől dedikált példányokat —• azonnal eladta egy prágai antikváriusnak. Verset is írt a kitűnő irodalmi riportok szerzőjéhez, ezt azonban Kisch túlságosan „hízelgőnek" találta, s nem engedte közölni, így csak később, a száguldó riporterről szóló visszaemlékezéseiben látott napvilágot. Forbáth költői fejlődése első korszakának társadalmi, politikai jellegű lírája az avantgardista szabad versnek és a szocialista eszmeiségnek sajátos ötvözete. Szimultanista törekvések, állandó kísér49