Csanda Sándor: Első nemzedék

A líra - Forbáth Imre

FORBÁTH IMRE Egyike legjelentősebb lírikusainknak; Böhönyéről indult el, a „szőke Balaton" partjairól; két évvel a századforduló előtt született, meghalt Teplicében 1967-ben. Költészetének igazi éltető talaja azonban később a prágai külváros, a periféria-emberek világa lett, hol árnyékán hosszan tűnődik egy életunt borbély, s körülötte a baljóslatú éjben marcona hölgyek zászlóalja cirkál. Szülei már századunk elején Nyitrára költöztek, a költő ott érettségizett, s az első világháború idején ott vonult be katonának. 1918 végén már Pesten van, a lazadó és mindenütt feltűnő értelmiségi forradalmárok között; párttagként agitál az egyetemen és az ifjúsági mozgalomban. A Galilei-körben a modern művészet ellen tart viharos lefolyású előadást, s hogy teljes legyen a paradoxon, a Magyar Tanácsköztársaság bukása után maga is szívvel-lélekkel hívévé válik ennek a kassáki modern irányzatnak. 1919-ben Pestről Nyitrára menekül. Noha addig még verset alig írt, rövidesen kijelenti, hogy ő a legjelentősebb magyar forradalmilírikus. A nevezetes elismertetést így írja le később tréfásan a Magyar költő Prágában című tanulmányában: Furcsa figura lehettem, rövid bekecsben és lábszárvédöben, vörös szakállamat babrálva, mikor úgy 1920 telén beállítottam az irodalmi kávéházakba, csehül még alig nyögdécselve, és szemtelenül lecsücsültem az asztalokhoz, melyek körül akkor egy Hora, Hořejší, St. K. Neumann, E. E. Kisch és mások, prominensek üldögéltek. Arra a jogos kérdésre, hogy mi jogon, a világ legtermészetesebb hangján válaszoltam: A legnagyobb magyar forradalmi költő vagyok. Miután ilyen szép ajánlólevelet állítottam ki magamról, mit tehettek egyebet, melegen üdvözöltek, helyet adtak az asztalon vaskos könyökömnek s az asztal alatt hosszú lábamnak. (Korunk, 1937.) 45