Csanda Sándor: Első nemzedék

Kitekintés - Irodalmunk fejlődése 1945 után

könyvei: Öcsi csacsi kalandjai, A póruljárt kandúr (1949), Állatvilág (1950), Mesék (Kárpáti Anna néven, 1954). Ifjúsági könyvei közül elsőként a Puffancs, Göndör és a többiek című jelent meg (1960), igazi sikert aratott, szlovákra is lefordították. Következő ifjúsági regénye, A Rezeda Cirkusz főként szellemes párbeszédeivel, nyelvi bravúrjaival tűnik ki. Rácz a felszabadulás utáni szlovákiai magyar prózának a legötletesebb stilisztája. Első verseskötete 1958-ban jelent meg, Kassai dalok címmel. A művet az irodalomkritika nálunk és Magyarországon is elismeréssel fogadta, főként a költőnek a szlovákiai líra átlagát meghaladó formaművészetét hangsúlyozta. Lírai jellegű Rácz kassai útikalauza, a Kassai románc (1966) is. A szépprózában Rácz első kiváló alkotása, az 1963-ban megjelent Megtudtam, hogy élsz című regény. A csehszlovákiai magyarság életét ábrázolja nagyepikai formában: az események korszaka felöleli a horthysta megszállást, a háborút, és a felszabadulás utáni első éveket. A mű gazdag élettapasztalatok alapján, kitűnő stílusérzékkel megírt regény. Főhőse Hernádi Tivadar, kassai tanító, aki a műben kettős alakban van jelen, mert „egyedül nem bírta a küzdelmet". Az író bátran vág neki a problémák sűrűjének, hogy megmutassa a második világháborúba sodort szerencsétlen emberek sorsát. A háború szörnyűségének ábrázolását azonban enyhíti az ironikus stílus, és a kalandos, krúdys nosztalgiájú epizódok beiktatása. A főhős feledhetetlenül ironikus jellem: egyre többet ismer meg a körülötte dúló harcokból, emberi gonoszságokból, de az áldozatos jóságból is. Az emberi igazságba és jóságba vetett hit, harcos szenvedély sodorja aztán folyton újabb és újabb bonyodalmakba, küzdelmekbe, válságokba, szenvedésekbe. Rácz második regénye, az Egyszerű ügy (1966) is fontos társadalmi problémákkal foglalkozik. A mai ifjúság felett kategorikus szigorúsággal ítélkező felnőttek véleményével szembeállítja a műben a pedagógiai humanizmust, a körülmények és indítóokok megvizsgálásának szükségességét. 1975-ben jelent meg az író nevezetes elbeszélésgyűjteménye, az Alom Tivadar hadparancsa. A háborúellenes, antifasiszta novellákban megtalálhatjuk a horthysta tisztikar ostobaságainak leleplezését, a lírai realizmus jegyében fogant írói humanizmust, s azt a Krúdyra emlékeztető kettősséget is, hogy a főhős néha az ellenség, máskor pedig a barátok álláspontját képviseli. Álom Tivador a Š vejkéhez 334