Csanda Sándor: Első nemzedék

Kitekintés - Irodalmunk fejlődése 1945 után

könyvei: Öcsi csacsi kalandjai, A póruljárt kandúr (1949), Állat­világ (1950), Mesék (Kárpáti Anna néven, 1954). Ifjúsági könyvei közül elsőként a Puffancs, Göndör és a többiek című jelent meg (1960), igazi sikert aratott, szlovákra is lefordították. Következő ifjúsági regénye, A Rezeda Cirkusz főként szellemes párbeszédeivel, nyelvi bravúrjaival tűnik ki. Rácz a felszabadulás utáni szlovákiai magyar prózának a legötletesebb stilisztája. Első verseskötete 1958-ban jelent meg, Kassai dalok címmel. A művet az irodalom­kritika nálunk és Magyarországon is elismeréssel fogadta, főként a költőnek a szlovákiai líra átlagát meghaladó formaművészetét hangsúlyozta. Lírai jellegű Rácz kassai útikalauza, a Kassai románc (1966) is. A szépprózában Rácz első kiváló alkotása, az 1963-ban megjelent Megtudtam, hogy élsz című regény. A csehszlovákiai magyarság életét ábrázolja nagyepikai formában: az események korszaka felöleli a horthysta megszállást, a háborút, és a felszaba­dulás utáni első éveket. A mű gazdag élettapasztalatok alapján, kitűnő stílusérzékkel megírt regény. Főhőse Hernádi Tivadar, kassai tanító, aki a műben kettős alakban van jelen, mert „egyedül nem bírta a küzdelmet". Az író bátran vág neki a problémák sűrűjének, hogy megmutassa a második világháborúba sodort szerencsétlen emberek sorsát. A háború szörnyűségének ábrázolását azonban enyhíti az ironikus stílus, és a kalandos, krúdys nosztal­giájú epizódok beiktatása. A főhős feledhetetlenül ironikus jellem: egyre többet ismer meg a körülötte dúló harcokból, emberi gonoszságokból, de az áldozatos jóságból is. Az emberi igazságba és jóságba vetett hit, harcos szenvedély sodorja aztán folyton újabb és újabb bonyodalmakba, küzdelmekbe, válságokba, szen­vedésekbe. Rácz második regénye, az Egyszerű ügy (1966) is fontos társadalmi problémákkal foglalkozik. A mai ifjúság felett kategorikus szigorúsággal ítélkező felnőttek véleményével szem­beállítja a műben a pedagógiai humanizmust, a körülmények és indítóokok megvizsgálásának szükségességét. 1975-ben jelent meg az író nevezetes elbeszélésgyűjteménye, az Alom Tivadar hadparancsa. A háborúellenes, antifasiszta novellákban meg­találhatjuk a horthysta tisztikar ostobaságainak leleplezését, a lírai realizmus jegyében fogant írói humanizmust, s azt a Krúdyra emlékeztető kettősséget is, hogy a főhős néha az ellenség, máskor pedig a barátok álláspontját képviseli. Álom Tivador a Š vejkéhez 334

Next

/
Oldalképek
Tartalom