Csanda Sándor: Első nemzedék

A kritika,publicisztika és az irodalomtudomány képviselői - Sándor László

SÁNDOR LÁSZLÓ Budapesten született 1909-ben, szülei még az író gyermekkorában Kassára költöztek. Neve a harmincas évek elején, Losoncon tűnik fel a csehszlovákiai magyar sajtóban, s Fábry Zoltán mellett rövidesen ő lesz a másik, következetesen marxista szellemű irodalomkritikusunk. 1932-től 1933 végéig főszerkesztője volt a losonci Figyelő antifasiszta hetilapnak, majd egyik szervezője és megalapítója a középiskolások rövid életű, szintén Losoncon kiadott haladó folyóiratának, az Indulásnak. Állandó külső munkatársa volt a harmincas években a pozsonyi Magyar Újságnak és a Napnak. Losoncon Schönherz Zoltánnal és a párt vezető személyiségeivel is érintkezett, s ő lett 1937-ben az itteni baloldali ifjúság egyesületének, a Tűznek az elnöke. Az egyesület megalakulásakor programadó beszédet tartott, amelynek lényegét a Magyar Nap is közölte, s ebből látjuk, hogy a népfrontos művelődéspolitikát a Fábryhoz hasonló internacionalista szellemben propagálta : Azon az úton kívánunk elindulni, amelyen a Romain Rollandok, Tollerek, Ossietzkyk menetelnek az igazi humánum kiteljesedése felé. Célunk nemcsak a magyar kultúrörökség feltárása és megismerése lesz, hanem a jelenlegi egyetemes kultúrérdekek bemutatása. Ilyen értelmű munkánk folytán bízvást leszögezhetjük, hogy a Tűz kultúregyesület valósággal erjesztő kovásszá fog válni városunk szellemi életében. (A losonci Tűz március idusának előnapján. Magyar Nap 1937. márc. 16.) Az író 1935-ben átveszi Fábrytól a romániai Korunk csehszlovákiai képviseletét, s a lap megszűnéséig mintegy ötven cikke és kritikája jelenik meg a szlovákiai magyar irodalomra is rendkívüli hatást gyakorló marxista folyóiratban. A lapnak számos új munkatársat szerzett, többek közt a moszkvai magyar emigráns írók soraiból, s tanulmányaiban, recenzióiban gyakran foglalkozik 310