Csanda Sándor: Első nemzedék

A kritika,publicisztika és az irodalomtudomány képviselői - Sas Andor

SAS ANDOR Budapesten született 1887-ben, meghalt Pozsonyban 1962-ben. Budapesten járt középiskolába, majd egyetemre. Az első világháború előtt középiskolai tanári oklevelet és több doktorátust szerzett. Már ekkor a fiatal pesti progresszív írástudó nemzedék egyik képviselőjének számított. Alapos körültekintéssel megírt irodalmi és történelmi tanulmányait szívesen közölték a magyar tudományos élet irányadó folyóiratai, az Egyetemes Philológiai Közlöny, Huszadik Század, Nyugat, Athenaeum stb. Ezekben a magyar irodalmat az Európát tapasztalt humanista szakember szemével nézte, a szellemi értékeket a művelt világ alkotásainak hiteles mértékével mérte, mint például Madách és Hegel című tanulmányában (Athenaeum 1919. 206—222.). További művei: Hölderlin Frigyes (1909), Leckék az újkori kapitalizmus és a bérmunkásság korából (1919). 1919-ben a Magyar Tanácsköztársaság emlékezetes napjaiban főiskolai tanárrá nevezték ki. Az első magyar proletárdiktatúra bukása után Bécsbe emigrált, s ott a különböző nemzetiségű diákokat tanította angol és német nyelvre, de tevékenységének középpontjában akkor is a tudományos kutatás állt. Marx és a magyar szabadságharc emigránsainak érdekes kapcsolataira derített fényt a bécsi archívumokban. Az 1920-as évek elején jött Csehszlovákiába; egy pályázat elnyerésével Munkácsra került középiskolai tanárként. Igazi szellemi kvalitására vall, hogy a köztársaság legelhanyagoltabb részén, a gyarmati kizsákmányolást szenvedő Kárpát-Ukrajnában is ki tudott törni a szlovákiai magyar értelmiséget akkor általában jellemző vidékies nacionalista szűklátókörűségből, szellemi provincializmusból. Időtálló értékeket felmutató írásai nemcsak az egész magyar nyelvterületen, hanem a német tudományos körökben is ismertté tették nevét. Munkács város 305