Csanda Sándor: Első nemzedék
A kritika,publicisztika és az irodalomtudomány képviselői - Fábry Zoltán
szóló cikkeit gyűjti egybe. Az új könyvek közül leginkább a verseskötetek érdeklik a stószi kritikust, mert ezekben tűnik fel a legtöbb új név, s a társadalmi jelenségekre gyorsabban reagáló lírától várja az igazi „névadást", az „élmény elsődlegességét", a „lírai realizmus" megvalósítását. Névadáson Fábry az eredetiséget, a dolgoknak valódi nevükön való megnevezését érti, s ezt a frázis, a szokványosság ellenszerének tartja, az élménykifejezés hangsúlyozása pedig összefügg a lírai realizmus követelményével. Számos régebbi terminológiájának megváltozása, új szempontok hangsúlyozása azt is jelenti, hogy esztétikai nézetei változtak, fejlődtek. Az Antisematizmusban a költőt már nagy magányosnak, az őrszerep megtestesítőjének, erkölcsi kinyilatkoztatónak, prófétának nevezi, s ez — a harmincas években érvényesített valóságirodalmi szempontok után — részben korábbi expresszionista szempontjainak továbbfejlesztése, az ún. erkölcsi realizmus megalapozása. A felszabadulás utáni irodalmunkat mérlegelő bírálataiban Fábry eltalálja a biztató és bíráló kritikusi hangot, s erre kezdetben valóban szükség volt. De itt is feltűnik néhány kritikusi hibája. Gyakran mondatokat, gondolatokat ragad ki csak a műből, s ezekhez fűzi észrevételeit, mondanivalóját. Egyik legfontosabb értékelő kritériuma: az antifasizmus éppúgy megvan a harmincas évek elején, mint az 1945 után írt bírálataiban. Ebben látja Szabó Béla, Egri Viktor, de számos fiatal költőnk művének fő értékét is. Néha azonban sematikusan tesz egyenlőségjelet az eszmei mondanivaló és az esztétikai érték közé, s ilyen vitatható megállapítást hangsúlyoz: A szocializmus humánum nélkül a fasizmus tekintetnélküliségével azonosul. Összefügg ez azzal is, hogy publicisztikai módszerrel napi politikai aktualitásokat vegyít esztétikai értékeléseibe. Például a szlovákiai magyar lírával kapcsolatban gyakran emleget Kínával, Vietnammal, Németországgal összefüggő eseményeket, amelyek később — időszerűségüket elvesztve — a tárgytól idegennek, másról beszélésnek tűnnek. Másik nem következetesen használt kifejezése a vox humana, mely néha általános emberszeretetet, máskor szocialista humanizmust jelent. Vitatható a szocialista realizmusnak az erkölcsi realizmussal való azonosítása is. Fábry nem dolgozott ki normatív esztétikai rend294
