Csanda Sándor: Első nemzedék

A kritika,publicisztika és az irodalomtudomány képviselői - Fábry Zoltán

még a hagyománynélküliség gondolatát, a mindent elölről kezdés elvét hirdette. Az első világháború borzalmain eliszonyodva az előző korszak minden illúziójával szakítani akart. Mi, a hagyománynélküliek voltunk a legradikálisabb hagyomány ; el mindentől, ami ide vezetett, el a kifordult gyökerektől, és mégis vissza egészen a kezdetig, a gyökerekig — mondja később erről a radikálisan és szándékosan hagyománynélküli korszakról. A korábbi múltból egyetlen hagyományt kíván megtartani, Ady örökségét. A fasizmus múltat kisajátító mohósága ébreszti rá. hogy a múlt sem maradhat szabad préda. A fasiszta propaganda céljaira átformált hamis hagyománykultusz ébreszti rá az igazi hagyományok értékére. Amikor 1938-ban a hivatalos Magyarország Kölcseyt ünnepli a költő halálának centenáriuma alkalmából, Fábry az igaz Kölcsey teljes örökségéből leszűrhető tanulságot szegezi szembe azokkal, akik számára a nemzeti eszme egy befelé szűkülő, haladásellenes irányzattá válik. A fasizmus kardcsörtető hősködésével Kölcsey férfiasságát állítja szembe: A fasizmus a szolgalelkűség nagy konjunktúrája, egy férfiakra erőszakolt pubertás fertőzése — írja 1938-ban. Ady tanítása fáklyaként világít Fábry 1938 előtti publicisztikájában is. Elsősorban az utolsó kötetek, A halottak élén és Az utolsó hajók lírája hatott Fábry gondolatvilágára nagy erővel. A terjeszkedő fasizmus és a közeledő második világháború idején újból időszerűek lettek Ady humanista versei, amelyekben a költő szembefordul az első világháború bűnös, emberpusztító démoniságával. Már 1935-ben megérzi és átéli Ady reneszánszának élményét Bölöni György Ady-monográfiájának megjelenése alkalmából. A magyar glóbus változatlan élet- és haladásdermesztő atmoszférája élővé, kortárssá, fegyvertárssá konzerválja a tizenkilences halottat — írja 1935-ben Az aktuális Ady című cikkében. A harmincas évek második felében Fábry többször próbálkozott egy elméleti jellegű folyóirat, az Állásfoglalás kiadásával, de a párt és a következetes antifasiszták nem tudták a szükséges anyagiakat biztosítani. Az író számos előadó körutat tett Szlovákia-szerte a fasisztaellenes egységfront létrehozása érdekében, s az értelmiség megnyerése érdekében kitűnő szónoki beszédet írt a Tavaszi Parlament komáromi ülésére, 1936 decemberében (Hazánk: Európa). Mivel Az Útnak 1936-ban már csak két száma jelent 291