Csanda Sándor: Első nemzedék

Az elbeszélő irodalom - Morvay Gyula

még lírikusnak tekintették, s valóban rövid idő alatt három verskötete is megjelent: Forróra fülledt a talaj (1930), Magamig ért a sor (1932), Új holnap felé (1935). Forróra fülledt a talaj című verseskötetét a Sarló segítségével adta ki 1930 karácsonyán. Morvay költészete lényegében megfelelt annak a társadalmi igénynek, melyet a Sarló akkori esztétái a költők elé állítottak: megfogalmazni a munkások és a parasztok követeléseit. Költészete valóban harcos, agitatív, mintha dobogóra, a szavalókórus számára íródott volna; a paraszti élet nyomorúságát és a költő lázadó gesztusait fejezi ki. Morvay költészetéből azonban hiányzott az igazi művészi egyéniség, maga a költő is felolvadt benne, általános emberi gesztussá, akarattá s jajszóvá sűrűsödött. Lírája szólamköltészet lett a szó nemes ércelmében, de kétségtelen, hogy mély szociális igazságot fejezett ki: nyersen, mély művészi megformálás nélkül. A versek egyetlen sémára készültek: a költemény elején a szociális helyzet érzékeltetése, utána a parasztság jelszava, majd a puskagolyóként süvítő fenyegetés. Morvay költészetének a munkástömegek közt így is rendkívüli népszerűsége és erős agitáló hatása volt. Agitációs lírájának bemutatására idézzünk a Forróra fülledt a talaj bevezető költeményéből: Jövünk és nem kell csodavárás, ifjú szívünk zuhogás taktusa már széjjelvert a szegény tarisznyások gyulladt sorsa között, új csapást hasítunk erős karral begyomosodott lelkek áliáján. Belénk zsúfolódott a világ szélessége, fiatal szánk már nem tudja létániázni öregek sárga jeremiádjait térdreesve, és felszórjuk tiszta szavainkat, mint búzát a galambnak idők érkezése elé. Morvay költészetét a „valóságirodalom" szempontjából, némi 15 225