Csanda Sándor: Első nemzedék

Az elbeszélő irodalom - Szabó Béla

meg igazi epikusát. Ennek a különös gettóvilágnak alakjai a nagy zsargonírók tépett lelkű, vitatkozó, az igazság fényességeit kereső hőseire emlékeztetnek, és ebben az összehasonlításban a szárnyát próbálgató szlovenszkói író hátrányos helyzetbe kerül. Szabó Béla emberlátása és világérzése még nem olyan kiforrott, hogy súlyos mondanivalójával megbirkózhatott volna. Regénye epizódjaiban sokszor rokonszenves, egészében visszás érzést és olykor ellenszenvet is kelt — írja a műről Egri Viktor a Magyar írásban (1936. 5. sz,). Az 1948-as „jégtörő február" után Szabó Béla az elsők közt vett részt irodalmi életünk újjáélesztésében. Az első ajándék címmel 1951-ben megjelent kötetében régebbi és újabb elbeszéléseinek válogatását adja ki. A kötet néhány elbeszélése: Dolgozó Ilona, A nagymama békét akar gyönge színvonalú, felületesen megformált írás. 1937-ben a Magyar Újságban, folytatásokban megjelent kisregénye, A menyasszony az író legsikerültebb alkotása. Ebben is a szegény emberek világát ábrázolja; hőse egy pártában maradt cselédlány, akit keserű sorsából fakadó illúziói tragikus halálba sodornak. Turczel Lajos találóan állapítja meg a műről: Amenyaszszony témaanyagának intenzív, fájdalmas átérzése, a gyermek- és ifjúkor felszakított élményvilágának gazdag áradása egyrészt lehetővé tette, hogy a műben teljes mértékben érvényesülhessenek az író ösztönös adottságai és lírikus vonásai, másrészt visszatartotta az írót a valóság tényeinek elrajzolásától, a művészi vagy eszmei túlexponálástól is. így, ilyen körülmények hatására lett A menyasszony azzá, ami: lírai realista regénnyé. (írás és szolgálat 1965. 84. sz.) A család kedvence (1957) című regénye a fasizmus és az írót is sújtó zsidóüldözés fojtogató légkörét ábrázolja, de művészi kifejezőeszközeinek, megformálásának fogyatékosságai miatt nem versenyezhet a hasonló témát feldolgozó hazai és külföldi epikusokkal. Következő műve: Az élet peremén (1959) mintegy folytatása az Ezra elindulnak, de még inkább naplószerű és életrajzi jellegű. A sorsával elégedetlen szabósegéd, kezdő író vallomásait tartalmazza, aki rendkívül szívósan, letörhetetlen akaraterővel küzd az írói érvényesülésért. A műben Szabó kortársairól, főként a két világháború közötti szlovákiai magyar költőkről és újságírókról gyakran szubjektív és felületes képet rajzol. Az élet peremén nem egységes alkotás, az író régebbi és újabb karcolatait, verseit, 14 209