Csanda Sándor: Első nemzedék

Az elbeszélő irodalom - Tamás Mihály

TAMÁS MIHÁLY Beregszászon született 1897-ben, Ausztráliában hunyt el 1967-ben. Szülővárosában jár gimnáziumba, majd a budapesti műegyetemen folytatja építészmérnöki tanulmányait. Útépítő mérnök lett, 1934-től Kassán egy angol aszfaltozóvállalat alkalmazottja, 1938 után Budapesten, 1948 óta pedig Ausztráliában lát el hasonló munkakört. A két világháború között főként haladó polgári lapok munkatársa volt: a Kassai Naplóé, a Magyar Újságé, 1937-ben szerkesztője lett a Tátra című szépirodalmi folyóiratnak és igazgatója a hozzá tartozó könyvkiadónak. A csehszlovák demokráciát támogató magatartása azonban nem tetszett a jobboldali nacionalista köröknek, ezért 1938-ban, amíg Londonban tartózkodott, leváltották a kiadó és a folyóirat éléről. Első elbeszélésgyűjteménye 1923-ban Kassán jelent meg Novelláskönyv címmel, a Kazinczy Társaság kiadásában. A kis kötet 1918 és 1922 között írt elbeszéléseinek javát tartalmazza. Elbeszéléseiben — és későbbi regényeiben is — a szociális és szexuális téma uralkodik. A szegény emberek elesettségét, eltompult lelkiségét rajzolja riportszerű hitelességgel, de szívesen ábrázol erotikus-szexuális bonyodalmakat is, ami gyakran naturalista színezetűvé teszi egy-egy írását. Bátran nyúl társadalmi kérdésekhez, s kivételes objektivitással tudja ábrázolni az itteni magyar munkások és a középosztály életében az államfordulat után bekövetkezett változásokat (Csuka Flórián, Találkozás a faluval). Naturalizmusba hajló éles realizmussal ábrázolja a fiatalemberek szexuális vágyakozását, vergődését. Árnyék című elbeszélésében kegyetlen részletességgel írja le, hogyan lesi meg egy csúnya sváb szolgálólány a kertben a csinos kisasszonnyal szeretkező mérnököt, s hogyan vonaglik a földön a gyötrő vágyakozástól. A szlovákiai magyar irodalmat ekkor általában szigorúan megítélő 189