Csanda Sándor: Első nemzedék

Az elbeszélő irodalom - Neubaurer Pél

pszichológiai ábrázolás uralkodik az író első magyarul megjelent regényében, a Mi közöm hozzá? címűben. Hőse Stüsser Mátyás német szobrászművész, aki az első világháború alatt mint repülős felderítő megöli a repülőgép pilótáját, hogy így megmeneküljön az értelmetlen vérontástól, s megadhassa magát az oroszoknak. Ezután egy szibériai fogolytáborba kerül, a forradalom kitörése után pedig eljut Moszkvába, s ott a bolsevikokkal és a Cseka embereivel köt barátságot. Később visszatér Berlinbe, s rengeteg kalandos ismeretséget köt német kommunistákkal, szovjet ügynökökkel és emigráns orosz arisztokratákkal. A megölt pilóta emléke azonban egyre üldözi. A nagy titok — a gyilkosság — Moszkvában, majd később Berlinben is kipattan, és hősünk kalandos körülmények között szembekerül a megölt pilóta apjával is. Végül úgy „vigasztalja meg" gyötrődő lelkiismeretét, hogy elárulja egy forradalmi puccs előkészítését, rendőrkézre juttatja saját elvtársait, hogy megakadályozza a vérontást. A mű hőse valami misztikus filozófiából kiindulva árulással „teszi jóvá" bűnét. Neubauer későbbi műveiben is kísért az a szemlélet, hogy a haladás érdekében elkövetett erőszak, a forradalom is bűnös vérontás, melyet a humanizmus érdekében meg kell akadályozni. A kétkötetes regény egyébként is túlkombinált s egyenetlen színvonalú alkotás. Találóan állapítja meg róla Vájlok Sándor az Új Életben (1936. 7. sz.) közölt recenziójában: A jellemzéssel és az eseményfantáziával nem áll egy nívón a szerkesztés és nyelv i fantázia. Az írói mesterség eme hiányossága miatt azt mondhatjuk, hogy Neubauer nem epikus szépíró, hanem inkább sokat tapasztalt publicista, européer, aki látja a problémákat, telepíti a jellemeket, de nem tudja életre kelteni őket. A regény szerkezetét minduntalan patetikus vagy egzaltált szónoklatok viszik át a kátyún, néhol meg lapos filozófiai elmélkedéssé vagy pedig publicisztikai értekezéssé válik a regény. A sok probléma nem építödik be a regény épületébe, s Stüsser csak átmegy rajtuk, de nem alakul át. Az a Stüsser, aki rengeteg szerelmi, politikai és lelki kalandon megy által, aki a regény végén vándorbottal nekivág a nagyvilágnak, ugyanaz, aki az első oldalon belépett. A sok problémát, iniciatívát nem tudta bevinni az író Stüsser lelki képébe. A regény némely vonatkozásában a művészegyéniségnek a társadalomtól való elidegenedését is kifejezi: főhőse alkotni és szeretni 185