Csanda Sándor: Első nemzedék

Az elbeszélő irodalom - Bányai Pál

jellemrajz és motiváció (a valóságirodalmat támadó kritikusok ezt szokták elsősorban hiányolni), a főhős nem meggyőződéses kommunista, csak afféle szimpatizáns, komplikált és ellentmondásos jellem. A mű számos epizódjában különféle ellentmondások vannak, s megtalálhatók benne a proletárirodalom teoretikusai által elítélt művészi avantgardizmus egyes elemei is, például a víziók és az álomképek. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy közben a proletárirodalom elmélete is tovább fejlődött, népfrontos szocialista irodalomszemléletet alakított ki. Bányai könyvét pozitívan értékelték mind a kommunista, mind a szociáldemokrata lapokban anélkül, hogy rámutattak volna arra a lényeges eltérésre, amely az elsőtől megkülönbözteti. A két regény közti eltérések részben abból származnak, hogy az író a Fakó földek kel megszabadult a proletárirodalom szokásos sémáinak jelentős részétől, de abból is, hogy továbbfejlődése ellentmondásos volt, különböző hatások érték, s nem tudott egységes, önálló művészi kompozíciót teremteni. Ilyen ellentmondásos jelenség a főhős és a tömegek viszonyának ábrázolása; Seszták többször konfliktusba keveredik a parasztokkal (egyszer véresre verik), s csupán néhány híve akad. Felismerhető a regényben a fejlett hős és az éretlen tömegek viszonyának kissé Szabó Dezső ábrázolási módszerére emlékeztető romantikus ellentéte, de Bányainál ez nem válik olyan kiélezetté. Az író szeretné elkerülni a forradalmi romantika fekete-fehér sablonjait: negatív szereplői (a pap, a gazdag parasztok) nem csupa ördögök, és a főhős nem makulátlan angyal; a történet végén pedig csak halványan villan fel a forradalmi optimizmus. Bizonyos sémák elkerülése a regényben nem vezet igazi művészi elmélyüléshez vagy tökéletességhez, s a különböző motivációk nem teremtenek szintézist, inkább az ellentmondások számát szaporítják. A főhős gyakran részegeskedik, felette áll — eszmei szempontból — a falusi tömegnek, de csak néha próbálja őket meggyőzni igazáról, többnyire magukra hagyja a parasztokat. Az aratók sztrájkja idején már-már úgy látszik, beért a főhős vetése, a gazdag bíró megértette, hogy hiába űzte el Sesztákot, valami visszamaradt utána, valami, amit ott látott Sinka és a többi arató szemében, amikor szembenéztek vele, amit ott látott széles hátukban, amikor elhagyták munkájukat. Mi sem volna természete167