Csanda Sándor: Első nemzedék

Az elbeszélő irodalom - Bányai Pál

él. Mikor megindul a vasútépítkezés, munkához jut, de a vállalkozónak egy váratlan rendelkezése súlyosbítja a munkások helyzetét; ezért kitör a sztrájk. (Ezek az események szinte szó szerint meg is történtek a harmincas évek elején, a felszabadulás után szlovák film is készült a felső-garami vasútépítők sztrájkjáról.) Az író tehát a valóságot írja meg, s műve erősen hasonlít az európai szocialista irodalom számos epikai alkotásához; szovjet, német, csehszlovák regényekhez s a magyar Szilágyi Andráséihoz is. Fogyatékossága is ezekével azonos jellegű; politikai igazságokat nem eléggé művészi módon ábrázol. Mindez bizonyos történelmi szükségszerűségből fakad: Bányai kezdő író volt, a proletárirodalomnak szinte csak a programját ismerte, s ezt kevésbé fejlett művészi eszközökkel valósította meg. Az író ábrázolásmódjára jellemző bizonyos filmszerűség, röviden vázolt cselekmények gyors változása, amit akkor montázstechnikának neveztek, és mis „proletárok" alkotásaiban is találkozhatunk vele, például a Sarló és Kalapács s Az Út lapjain. A programszerűen alkotott „proletárirodalom" nem kerülte a naturalisztikus kifejezéseket sem; ezt láthatjuk az ilyen részletekből: Borzasztó elszántságot érzett magában. Jobb meghalni, mint szégyenben élni! Nagyot kiáltott: — Hej, szarok vagytok, nem férfiak! — Lehajolt, követ emelt, követ dobott. — A-áá kurva! 1936-ban jelent meg Pozsonyban a Humanitás Kiadónál (ez állítólag egy mecénás társaság fedőneve volt) Bányai második, az előzőnél lényegesen jobb regénye, a Fakó földek. Ez is szlovák tárgyú, de állást foglal benne „Szlovenszkó négerei", a cigányok mellett is. Ezzel bizonyára proletár internacionalizmusát kívánja hangsúlyozni; az eszmei mondanivalót az írónak sokkal fejlettebb művészi színvonalon sikerült megvalósítania, mint a Felsögaramban. A műből az is világosan kitűnik, hogy eltér a „proletárirodalom" hivatalos programjától, főhőse nem is igazi pozitív hős, hanem egy lázadó, haladó gondolkozású, de párton kívül álló munkás. Seszták Juraj különcködő, nehezen meghatározható jellem; öntudatos, sztrájkokat szervező, börtönviselt munkásból a „bosnyákká" (vándorárussá) válik, miután a gyár beszünteti a munkát, s a munkáskolónia elnéptelenedik. A regényben már nincsenek általános tételek a kapitalizmusról, a kommunista párt sem szerepel benne. Az író érdeklődésének 164