Csanda Sándor: Első nemzedék

Az elbeszélő irodalom - Barta Lajos csehszlovákiai munkássága

kijöy belőlük az ordítás, és a szemük gurgulázik. A kicsiny csontos is Men volt a sárga szemével. Különösen ő! Hiszen az erdőn, afadöntőknél és facsúsztatőknál volt munkafelügyelő. (Új Szó 1929. 1. sz.) Egy filmszerű képváltás után a „déli hadsereg" helyzetét mutatja be: be akar nyomulni a szomszédos országba, de közben van a nagy folyó, a hídépítést pedig akadályozza a folytonos esőzés, a hadsereget a szétázás és a sárban való elsüllyedés veszélye fenyegeti. A hadsereget is távoli erők befolyásolják: ha megáll, bomladozni kezd, azért nem várhatja meg, amíg az eső eláll. A déli hadsereg tehát nem maradhat egy helyben, de menni sem tud; vezérkari tisztjei ilyenkor valami metafizikai állapotba menekülnek, ez a tudatuk törekvése arra, hogy meneküljenek a valóság elől. Ez a metafizikai állapot abban jelentkezik, hogy tudják ugyan, milyen helyzetben vannak, de nem akarják tudni. Ez az ellentmondás végső f észültségét teremt az idegekben, mert hiszen a valóságot a tudat menekülési szándéka mégsem tüntetheti el. Ez a feszültség okozza, hogy a déli hadsereg tisztjei folyton akasztanak, elsősorban „kémeket". A felakasztottak közt akadtak igazi kémek is, de többségük csak arra járó paraszt volt, akikből a legszigorúbb kihallgatáson sem sikerült vallomást kicsikarni, tehát „makacs és megátalkodott kémek" voltak, s így annál biztosabban akasztófára kerültek. A következő képváltás után megtudjuk, hogy a gyári építkezés munkafelügyelője átmegy a folyón, az ellenséges hadsereg főhadiszállását keresi, hogy felajánlja nekik az átkeléshez annyira szükséges fát, mely az építkezést az innenső oldalon csak akadályozza. A nagy hadsereg közelében azonban elgyávulás vesz erőt a munkafelügyelőn, nem mer a tábornokok elé menni. Ott settenkedett, lézengett, menni szeretett volna, és mégis várt. A törvényszerűség hatására azután őt is besorozták a felakasztandók közé, de leszakadt a kötélről, és végre kinyögte: Én tudom, hol van sok fa! Másnap már rengeteg sok katona vágta a fát azzal a céllal, hogy megmentse a déli hadsereget, de azután a célból lett az eszköz: a tábornokok és a tiszti asszonyok is belekapcsolódtak a faüzletbe; a háború már régen agyonütötte önmagát, de a faüzlet még mindig üzlet volt. A későbbiek során is így szüli egyik láthatatlan törvényszerűség a másikat. A munkafelügyelőből kapitalista lesz, aki a szerencsét hozó kötélnek egy darabját aranyzsinóron 151