Csanda Sándor: Első nemzedék

A líra - Antal Sándor

ANTAL SÁNDOR Költő és publicista, Nagyváradon született 1882-ben, német koncentrációs táborban halt meg 1944-ben. Ady Endre kortársaként részt vett a Nagyváradi Napló szerkesztésében, majd öt évet Németországban és a skandináv államokban töltött. Nagyváradra hazatérve az új magyar irodalom egyik harcos propagálója lett, ő írta A Holnap című antológia első kötetének előszavát. A Magyar Tanácsköztársaság idején a Vörös Újság belső munkatársa, ezért a proletárdiktatúra bukása után Csehszlovákiába menekült. Itt aktivista, a csehszlovák polgári demokráciát támogató lapok — A Nap, Nemzeti Kisebbségek, A Reggel — szerkesztője lesz. A háború előtt főként fővárosi lapokban jelentek meg elbeszélései és cikkei: a Népszavában, a Szocializmusban, a Világban. írásaiban szociális, politikai kérdésekkel és a szocialista költészet problémáival foglalkozott. Nevezetesebb könyvei: A munkás fia (felvilágosító beszélgetések, Nagyvárad, 1908), A mester (színmű, 1924), Garabonciás ének (versek, Pozsony, 1924). Mint jelentős írói múlttal rendelkező egyéniség, a két világháború közötti csehszlovákiai magyar irodalmi élet egyik irányító személyisége lett, s támogatta számos kezdő, fiatal írónkat, de publicisztikájából nem hiányzott a megalkuvó, a kormányt támogató szándék sem. Versei a XVII. századi magyar költők stílusát utánozzák, továbbá Pázmány Péter nyelvezetét, a bibliaforditókét, a hitvitázókét, de a modern ember érzésvilágát fejezik ki. Legfőbb ihletője egy késői szerelem, de vannak a zsidóság bánatos sorsát megéneklő és az emigrációs éveket idéző költeményei is. Szemelvényképpen idézzük a Garabonciás ének című kötet egyik jellemző, vergődőmegnyugvó költeményét. 132